Ha erőltetett viccel kezdenénk, akkor a könyvtár szakosok talán jobban utálják, mint a mai jobboldali publicisták: a nehezen bemagolható ETO-rendszert ő vezette be Magyarországon. De ő hozta létre a nyilvános, ingyenes közkönyvtárak hálózatát is nálunk. S ami miatt máig támadják: egy végül soha meg nem kísérelt merényletre bíztatta egyik tanítványát Tisza István ellen. A száz éve elhunyt Szabó Ervin azonban nehezen beskatulyázható alak: forradalmi eszményeket dédelgető szociáldemokrata pártideológus és angol mintát követő könyvtárszervező. Már a múlt század első éveiben, jóval 1917 előtt rájött arra: ha megvalósulnak a marxi eszmények, nagyon nehéz lesz rávenni az embereket, hogy önként dolgozzanak, ezért kényszert kell majd alkalmazni a gyárakban, ráadásul azután az addigi ideológiai szövetségesek testvérharcára is „jó” kilátások vannak.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Iszonyatos járványt hozott az ősz Budapestre és az országra 1918-ban. A spanyolnáthajárványról van szó, amelynek kitörésekor, júniusban a magyar sajtó egy része leszerepelt álhíreivel, a veszély lekicsinylésével, de a Pesti Hírlap még a járvány legsúlyosabb pillanataiban, ősszel is hazudott olvasóinak. Ugyanígy komoly a kormány, a főváros és a közegészségügyi hatóságok felelőssége is: képtelenek voltak az orvos- és gyógyszerhiányon segíteni, a szervezetlenség miatt is nehezen tudtak megbirkózni a járvánnyal, amely elsősorban a hátország lakosságát, azon belül pedig különösen az életerős fiatal felnőtteket tizedelte meg 1918 szeptemberétől.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Bulgária összeomlott 1918 szeptemberének végén – ezzel a balkáni front megnyílt az előrenyomuló antantcsapatok előtt. A bolgárok fegyverszünetet kötöttek és kiléptek az első világháborúból, ami már a német hadvezetésben is tudatosította a háború elvesztését. A német kancellár, Hertling bukása azonban csak kezdete volt a központi hatalmak soraiban lejátszódó politikai változásoknak. Azoknak a változásoknak, amelyeknek a jelentőségét Tisza István gróf – Magyarország tényleges irányítója Wekerle miniszterelnök mellett vagy „fölött” – még ekkor is képtelen volt felfogni. Tisza ehelyett Szarajevóban az asztalt csapkodta a szerbek és horvátok előtt, akik ezután faképnél a dühöngő, „vad, geszti bolondot”, ahogy Ady nevezte őt már 1912-ben.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A Lenin elleni 1918. augusztus végi merénylet körülményeit máig vitatják. Az sem kizárt, hogy a feltételezett merénylő fizikailag képtelen volt az akció végrehajtására. Hogy ez így volt-e, sosem tudjuk meg, mert a nőt pár napon belül meggyilkolták a bolsevik csekisták. Pedig a nő biztosan nem gyilkolt – a merénylet sebesülést okozott. Ám ez kiváló alkalom volt arra, hogy Trockij és társai a terrort minden korábbinál magasabb fokozatra kapcsolják Szovjet-Oroszországban.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

1918 nyarán és főleg őszén felgyorsultak a folyamatok, a Monarchia vezetői a hadihelyzet romlása miatt elhatározták, hogy immár egyértelműen a békére törekednek. Elemzésünk első részében Burián közös külügyminiszter és Tisza István gróf együttműködéséről, ennek előzményeiről, illetve Burián békeajánlatairól írunk. A második részben Károlyi Mihály őszi, ceglédi választóihoz szóló nyílt leveléről (és annak előzményeiről) lesz szó. Itt is a béke kérdése emelkedik ki. Károlyi nem tekint el a Tisza Istvánnal folytatott vitától sem: egy „őrült fanatizmusához” hasonlítja a parlamenti többséget még mindig irányító, miniszterelnökként 1917-ben megbukott Tisza álláspontját.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

1918 nyarán és főleg őszén felgyorsultak a folyamatok, a Monarchia vezetői a hadihelyzet romlása miatt elhatározták, hogy immár egyértelműen a békére törekednek. Elemzésünk első részében Burián István közös külügyminiszter és Tisza István gróf együttműködéséről, ennek előzményeiről, illetve Burián békeajánlatairól írunk. A második részben pedig Károlyi Mihály őszi, ceglédi választóihoz szóló nyílt leveléről lesz szó, amelyből szintén a béke kérdése emelkedik ki, de persze Károlyi nem tekintett el a Tisza Istvánnal folytatott vitától sem.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Amikor az Osztrák–Magyar Monarchia széteséséről van szó, térségünkben a fő kezdeményezők közül a két cseh politikus, Masaryk és Beneš tevékenységét emelik ki általában. A magyar történelmi köztudatba esetleg még bevillan egy-egy szerb, román, szlovák vagy horvát korabeli politikus neve (Trumbić, Pašić, Štefánik, Braţianu). Szinte teljesen feledésbe merült azonban a szlovének szerepe. Így például a Zágrábi Nemzeti Tanács 1918 őszén egy szlovén katolikus pap vezetésével alakult meg, vagyis a történelmi Magyarország szétesésére is hatással volt a korabeli szlovén politikai elit. Még kevesebb emléke maradt egy olyan gazdasági szabadságon alapuló közép-európai együttműködésnek, amiről Laibachban (ma: Ljubljana) tanácskoztak a térség cseh, lengyel és délszláv politikusai 1918 augusztusában. Ezt a demokratikusabb elképzelést ugyanis gyorsan lesöpörték az asztalról a nyugati nagyhatalmak.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

„A kapitalizmus gyászjelentése” – így jellemezte a Népszava a háború ötödik évének kezdetén azokat az adatsorokat, amelyeket a német Wolff-féle hírügynökség közölt. Wishful thinking – mondja erre az angol, amit magyarra nehéz lefordítani, de körülbelül annyit tesz, hogy a lap szerette volna, ha így lenne, mármint tényleg gyászjelentést írhatott volna a kapitalizmusról. De bármennyire is várta a baloldaliak jelentős része a kapitalizmus összeomlását a 20. században, az még a legádázabb vérontások ellenére sem tűnt el a föld színéről – sem az első, sem a második világháború után.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Az Osztrák–Magyar Monarchia nemcsak a harctereken szűnt meg tényező lenni az első világháború utolsó szakaszában, hanem a hátországban is. Az uralkodó nevével fémjelzett gyermeknyaraltatási akció kudarca megmutatta, hogy a korrupt népjóléti szervek, a pipogya szociáldemokraták, a nemzetiségi ellentétek által szétmart, egymás ellen heccelt lakosság, a hazudozó kormányzati illetékesek, a hivatalnokok „kedélyes hülyesége” (Jászi Oszkár jellemzése ez), a tehetetlen gyermekfelügyelők, azaz a rendszer minden eleme felmondta a szolgálatot egy jó szándékú (vagy annak beállított) üdültetési kezdeményezés megszervezésekor és lebonyolításakor 1918 nyarán. A sokezres gyerekcsapat adriai utaztatása tragédiába torkollott – egy kisfiú haláláról biztosan lehet tudni. A felelősségről közben visszataszító hangnemű vita folyt a bal- és a jobboldali sajtóban. Cikkünk második részében a nyaraltatás lefolyását, botrányba fulladását mutatjuk be.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE 

Az Osztrák–Magyar Monarchia nemcsak a harctereken szűnt meg tényező lenni az első világháború utolsó szakaszában, hanem a hátországban is. Az uralkodó nevével fémjelzett gyermeknyaraltatási akció kudarca megmutatta, hogy a korrupt népjóléti szervek, a pipogya szociáldemokraták, a nemzetiségi ellentétek által szétmart, egymás ellen heccelt lakosság, a hazudozó kormányzati illetékesek, a hivatalnokok „kedélyes hülyesége” (Jászi Oszkár jellemzése ez), a tehetetlen gyermekfelügyelők, azaz a rendszer minden eleme felmondta a szolgálatot egy jó szándékú (vagy annak beállított) üdültetési kezdeményezés megszervezésekor és lebonyolításakor 1918 nyarán. A sokezres gyerekcsapat adriai utaztatása tragédiába torkollott – egy kisfiú haláláról biztosan lehet tudni. A felelősségről közben visszataszító hangnemű vita folyt a bal- és a jobboldali sajtóban. Cikkünk első részében bemutatjuk a nyaraltatás hátterét, szervezését és a már előzetesen jelentkező problémákat.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE