100 éve, 1918 januárjában zárták be a magyar történelem talán legjelentősebb diákegyesülete, az 1908-ban alapított ateista-materialista Galilei Kör Anker közi klubhelyiségét. Az ok egyes galileisták illegális antimilitarista tevékenysége volt, amelyre válaszul erővel odacsapott „a bajban lévő” magyar állam. De az 1918 őszén feltámadt Galilei Kör végül túlélte a „Régi Magyarországot”.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

1914 augusztusában számos férfi még „vakon” rohant a háborúba. Önkéntesek ezreiben lobogott a lelkesedés, hogy a frontra jussanak, naiv, fiatal katonák indultak el felvirágozott vasúti kocsikon a lövészárkok felé – mint egy különleges maszkabál szereplői. 1916-ra ez a lelkesedés megkopott, frontkatonák ezrei tették fel magukban a kérdést: Mit csinálunk mi itt?

KABA ESZTER CIKKE

1917–1918 fordulóján rendkívül fagyossá vált a magyar kormány és a sajtó viszonya. Vázsonyi Vilmos, aki a világháború előtt mind ellenzéki politikusként, mind ügyvédként a sajtószabadság ügyében (is) keményen bírálta a kormányzatot, különösen annak 1914 tavaszán elfogadott új sajtótörvényét, immár igazságügy-miniszterként az újságírók legfőbb céltáblájává vált. Az alábbi írásban azt tekintjük át, hogyan fordult akkorát a világ, hogy Vázsonyi a sajtószabadság bajnokából fél év alatt annak eltiprójává vált az újságírók szemében.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

Az orosz forradalom fordulatai nyomán a cár uralma alá tartozó, de azon belül széles körű autonómiát élvező Finn Nagyhercegség is egyre közelebb került az önállósághoz. Még közelebb vitt ehhez a bolsevikok hatalomra kerülése Pétervárott, egyúttal azonban kiélezve az ország belső feszültségeit is. A forradalmi Oroszország és a nagyhercegség egymáshoz való viszonya nem volt tisztázott, és a finn területen állomásozó 40 000 orosz katonától sem lehetett eltekinteni, akik az újabb pétervári fordulat után már akár a Népbiztosok Tanácsa utasításait is követhették. Éppen ezért a finn szenátust (és ezen keresztül a kormányt) domináló polgári, jobboldali politikai erők minél hamarabb szerették volna kimondani a függetlenséget, hogy ezáltal a pétervári szovjetnek a finn munkásokra gyakorolt befolyását is csökkentsék. Különösen azok után, hogy a finn baloldal november 14-e és 19-e között általános sztrájkot szervezett – nem utolsósorban a pétervári szovjet támogatására.

EGRY GÁBOR CIKKE

1917 őszén, nyolcvanegy esztendős korában elhunyt Jáger Mari, a századforduló leghíresebb méregkeverője, aki „hosszú időn át űzte sötét mesterségét a Borgiák öldöklő eszközével”. Jáger Mari főként Hódmezővásárhelyen és környékén tevékenykedett, mérget árult jó pénzért azoknak, akik valakit el akartak tenni láb alól – hogy az áldozat halála után gazdag örökséghez vagy jól fizető életbiztosításhoz jussanak. Jáger Mari végül lebukott és hosszú évekre börtönbe is került, ahonnan „töpörödött vén anyóként” szabadult, de ez sem akadályozta meg abban, hogy újból jól bevált „megélhetési forrásához” folyamodjon. Ismét börtönbe került, ahonnan csak 1913-ban szabadult, hogy élete utolsó éveiben szülővárosa kegyelemkenyerén éljen.

KABA ESZTER CIKKE

A mai Magyarországon „félhivatalossá” tett értelmezés szerint 1917. november 7-én nem forradalom, hanem puccs zajlott le Oroszországban, amelyet Lenin a németek ügynökeként hajtott végre, aki teljesen a német hadicélok érdekében, mintegy saját hazája ellen ügyködött, vírusként fertőzve Oroszországot. Ez az elképzelés persze nagyon leegyszerűsítő, és mindenekelőtt torzító, hiszen hiába tömnek ki valakit összesen 82 millió aranymárkával, nagyon nehezen elképzelhető, hogy népi támogatás nélkül Lenin át tudta volna-e venni és meg tudta volna-e tartani a hatalmat. Ha az egykorú, 1917. novemberi magyar sajtót szemlézzük, ebben mind egyetértettek a konzervatív, liberális, szociáldemokrata újságok és ideológiamentes bulvárlapok. 

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

A közismert városi legenda alapján állíthatjuk, hogy a trianoni döntés új, negatív megvilágításba helyezte Georges Clemenceau alakját. Ám 1917 novemberében, kilenc nappal az oroszországi bolsevik hatalomátvétel után, amikor másodszor került kormányra a francia politika doyenje – aki ekkor már 76 éves volt –, még nem az utálatos menye miatti magyargyűlöletéről szóltak a hírek. (A trianoni békeszerződés magyarok számára igazságtalan döntéseit később ugyanis azzal is próbálták magyarázni, hogy a Versailles-ban kulcsszerepet játszó francia politikus fiának egy galántai magyar hölggyel, Michnay Idával kötött és felbomlott házassága miatt gyűlölte meg a magyarokat.)

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

A Nemzetközi Vöröskereszt a 19. században jött létre: az 1859-es solferinói csata borzalmait látva Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletember úgy döntött, hogy életre hív egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik a háború idején a sebesülteket ápolják. Ennek érdekében olyan nemzetközi egyezmény megkötését szorgalmazta, amely a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik részére semleges státuszt és ezáltal védelmet biztosítana. A Vöröskereszt végül 1863-ban alakult meg, Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság néven. Rá egy évre, 1864-ben megkötötték a Genfi Egyezményt, amely a harctéren megsebesült katonák védelméről, életkörülményeik megfelelő biztosításáról szólt.

KABA ESZTER CIKKE

Az 1917-es év egyik megkerülhetetlen története a cári rendszer bukása és az orosz forradalom volt. A reakció és elnyomás megtestesítőjének látszó cári kormányzatot felváltó, parlamentáris berendezkedést ígérő Ideiglenes Kormány létrejötte egyszerre keltett félelmet és reményt – minden hadviselő félben. A cár szövetségesei ugyan tartottak attól, hogy a békevágy miatt megrogyott Oroszország végül kilép a háborúból, vagy legalábbis képtelen lesz folytatni azt, ezzel szemben azonban még a saját közvélemény felé is jól jött, hogy immár nem Európa legelnyomóbb rendszerének szövetségeseként tűntek fel kormányaik. A központi hatalmak körében pedig éppen azért támadt némi remény, mert az új, haladó(bb) politikai vezetéstől a háborús erőfeszítés visszafogását, majd befejezését remélték, miközben intő példa is lehetett volna számukra mindaz, ami Oroszországban történt.

EGRY GÁBOR CIKKE

Ha a filmesztéta Balázs Béláról van szó, nem is indíthatnánk mással, mint egy filmes hivatkozással. Ha egy Az őrület határánhoz hasonló meditatív művet keresünk a magyar első világháborús irodalomból, az nem lehet más, mint Balázs Lélek a háborúban című „naplója”.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE