Háborúban mérges gázt, békében gumimacit
2016.02.13. 16:20
Véletlen, hogy Hans Riegel 1920-ban alapította Bonnban a Haribót? Van egy kutatásokkal még alá nem támasztott elméletem, miszerint Németország legkedveltebb édessége, a gumimaci, amely maga volt a nyugat-német jólét emblémája a nyolcvanas évek végén, -mikor keleti gyerekekként mi csak zselét ehettünk -, nem születhetett volna meg az első világháború nélkül.
Az első világháború során Németország nem bírta volna négy és fél éven át a küzdelmet, ha nem az övé a világ legerősebb vegyipara. A német vegyészek legalább annyit hozzátettek a küzdelemhez, mint a tábornokok, a villámháborúra számító császári Németország ugyanis csak fél évre elegendő tartalékokat halmozott fel a hadviseléshez elengedhetetlen nyersanyagokból. A háború kitörése után az angol tengeri blokád – amely az általa kiváltott hátországi éhezés miatt több civil halálát okozta, mint a korlátlan német tengeralattjáró-háború – elvágta Németországot legfontosabb importcikkeitől, például minden robbanószer alapjától, a chilei salétromtól.
A német vegyészeknek ezért mesterségesen kellett laboratóriumaikban kikísérletezni és előállítani a hadviseléshez szükséges alapanyagok sorát. A háború legjelentősebb vegyésze a berlini Kaiser Wilhelm Institut fizikai-kémiai részlegének igazgatója, a későbbi kémiai Nobel-díjas Fritz Haber (1868-1934), a „vegyi háború atyja” volt. Elsősorban a harci gáz kifejlesztőjeként és propagálójaként emlékezünk rá, aki a salétromhiányra is megtalálta a választ: egy bonyolult eljárással, az ammóniaszintézis segítségével a levegő nitrogénjét felhasználva állított elő salétromsavat. A német vegyipar hiányában azonban nemcsak a gázfegyver nem jött volna létre, hanem a Haberhez hasonló vegyészzsenik nélkül ma nem rendelkeznénk a példátlan termésátlagokat eredményező műtrágyázással sem.
A levegőből előállított salétrom csak egyike volt a műtermékek egész sorának, nem túlzás kijelenteni, hogy a műanyag az első világháború Németországából indult világhódító útjára. A tengeri blokád a szintén dél-amerikai kaucsuktól is elvágta a németeket, a vegyészek azonban műgumival pótolták.
Mikor az első világháború és példátlan vegyi szükséglete véget ért, felmerülhetett a kérdés, hogy mi legyen a sok laborral, gyárral és műtermékkel?
Legyen belőle GUMIMACI!
Természetesen: "Mit Farbstoff" (Színező anyaggal).
Ajánlott bejegyzések:
-
A háború végétől Trianonig: Csehszlovákia és Nagy-Románia megalakulása
-
Felemás korlátok: a német, az osztrák-német és a magyar köztársaságok kikiáltása 1918-ban
-
Osztrák–magyar béketervek a Monarchia bukása előtt pár héttel. I. rész
-
A „kapitalizmus gyászjelentése”: magyar és globális veszteségek a negyedik háborús év végén
-
„Baráti vérszerződés” – a német Mitteleuropa-tervek 1918-ban
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szelid sunmalac 2016.02.15. 00:01:49
Tanácsos úr 2016.02.15. 07:09:58
Glukosesirup, Zucker, Gelatine, Dextrose, Säuerungsmittel: Citronensäure; Fruchtzubereitung (Cassis, Citrone, Orange, Kiwi, Apfel), Aroma, Überzugsmittel: Bienenwachs weiss und gelb, Carnaubawachs; Karamellsirup.
Ez szerintem megy azért Haber-Bosch szintézis nélkül is.