„A Balatonra egy hétre jöttem / Hogy vitorlázzak, s napozzak közben / Mikor egy nő ült römizni mellém / Ez történt Lellén.” Noha biztosak vagyunk benne, hogy a háború alatt is történt ehhez hasonló romantikus eset a magyar tenger partján, azonban a pihenni vágyók közel sem töltötték idejüket olyan gondtalanul a tónál, mint a boldog békeidőkben – nyaralás ide vagy oda, a hétköznapi nehézségek az üdülővendégeket sem kímélték.

KABA ESZTER CIKKE

1917 júliusában a bíróság három és fél évi börtönbüntetésre és 14 ezer korona pénzbüntetésre ítélte Fődi Emil budapesti tisztiorvost. Emellett bő egy évvel korábbi letartóztatása alkalmával 160 000 korona készpénzt is lefoglaltak a lakásán, amit szintén nem kapott vissza. Fődi perét, amely később megjárta a másod-, majd harmadfokú fellebbviteli fórumot is, a sajtó nagy figyelemmel kísérte. A lapok nem „orvosbűnözésről” írtak, hanem „katonaszabadítási” botrányról, de a vádlott egy olyan sajátos területen követte el a csalásait, amelynek igazi piacát a háború teremtette meg, és ahhoz, hogy e téren anyagi előnyökhöz jusson, orvosnak kellett lennie.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

Tisza István bukása, majd Esterházy Móric miniszterelnöki kinevezése nyomán hirtelen felélénkült a vidéki politikai élet is a háborús Magyar Királyságban. Addig a politikát alapvetően az esetleges országgyűlési időközi választások jelentették volna, bár a pártok közti megegyezés alapján a megüresedett választókerületekben a mandátumot korábban birtokló párt állíthatott jelöltet és a többiek megígérték, hogy nem kelnek versenyre vele. Az ebből következő egyhangú választások mellett sor került még megyegyűlésekre is, de azok a hadi erőfeszítések támogatásáról és az ehhez szükséges közigazgatási intézkedésekről és rendszabályokról szóltak – annál inkább, mivel a kormánynak különleges jogkört biztosító törvények alapján rendszerint a főispánok látták el a kormánybiztosi feladatokat, és így ők gyakorolták a kormány háború idejére szóló jogköreit is, végképp átvéve a közigazgatás irányítását.

EGRY GÁBOR CIKKE

Áttekintésünk második részét az első világháború alatti vallásos felbuzdulás ismertetésével zártuk, amellyel együtt – különös ellenmondásként – csökkent a pápa presztízse. Ennek oka az volt, hogy XV. Benedek pápa (1914–1922) semlegességre igyekezett törekedni, ami azonban csak azzal járt, hogy az egyik vagy másik oldalt támogató nyilatkozatok híján semelyik hatalmi tömb se érezte magáénak a szentatyát: a franciák „német”, a németek „francia” pápának gúnyolták.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

Bár a fenti címet részben egy Stahl Judit-szakácskönyvről kölcsönöztük, az alábbiakban nem jópofa, húsz perc alatt elkészíthető ételsorokat fogunk közölni, hanem hadirecepteket – és ezeknek az elkészítése, akárcsak a fogyasztása, jóval időigényesebb volt. Az élelmiszerellátás kérdése, a fogyasztás szűkülése és az áruhiány kardinális problémái voltak a háborús éveknek, ezért több írásban is foglalkoztunk már ezekkel a témakörökkel honlapunkon. Mielőtt rátérnénk a konkrét ételsorokra és háztartási trükkökre, összegezzük újra a legfontosabbakat.

KABA ESZTER CIKKE

Áttekintésünk első részét az I. világháborús tabuk felsorolásával – például a frontkatonák közti homoszexuális viszonyok vagy a frontkatonák öngyilkossága – zártuk. Az 1914–1918, az újraírt háború című kötet szerzői, Stéphane Audoin-Rouzeau és Annette Becker rámutattak arra is, hogy miképp szorult ki az I. világháború emlékezetéből a civilek ellen elkövetett erőszak: „A Nagy Háború emlékezete csaknem kizárólagosan azt az erőszakot őrizte meg, amelynek áldozatai katonák voltak, és megfeledkezett a fegyvertelen lakosságot sújtó erőszakos cselekedetekről. És csaknem teljesen ennek fordítottja történt a második világháborúval.”

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

Ha Hámory László nem érezte volna úgy, hogy gazdag Arad megyei földbirtokosból kormánypárti országgyűlési képviselővé is kellene válnia – akár a nemzet üdvéért, akár a pénz–hatalom–befolyás háromszögének szinergiáit élvezendő –, akkor talán bűnügye sem szólt volna akkorát 1917 nyarán. És a korábbi évtizedek tapasztalatai alapján háromnegyed évig talán ő maga is elhitte, hogy nincs Hámory-ügy. De lett, hogy aztán végül mégis minden a feledés homályába merüljön.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

Amennyiben az I. világháború százéves historiográfiáján végigfuttatjuk tekintetünk, megállapíthatjuk, hogy először a politikatörténeti, diplomáciatörténeti megközelítések voltak jellemzőek, aztán a történészek a társadalom felé fordultak, majd jött a nyelvivel egybekötött kultúrtörténeti fordulat. Másképp szólva: az első azt vizsgálja, hogy miként jött létre a front; a második, hogy hogyan került a katona a frontra; a harmadik perspektívából azt szemlélhetjük, hogy a frontkatona miként tekintett a harctérre és miként érezte ott magát. Az I. világháború kutatásainak legújabb eredményeit és megközelítéseit foglalta össze az 1914–1918, az újraírt háború című kötet.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

A Pesti Napló hasábjain a közéleti hírek között időről-időre felbukkantak első látásra inkább az üzleti oldalakra illő tudósítások. Tárgyuk általában egy-egy hatalmas, több tízezer holdas hitbizományi vagy egyházi birtok bérbeadása külföldi, német bérlőjelölteknek.

EGRY GÁBOR CIKKE

A Nagy Háború nemcsak a fronton lévő katonák, hanem a hátországban maradt családtagjaik életét is fenekestül felforgatta. A családfő berukkolásával nők és gyermekek maradtak ellátatlanul, ugyanakkor a pénzbeli segítségre és nem utolsósorban a mentális támogatásra nem csak az itthon lévők, de a fronton harcolók, vagy az onnan rokkantként hazatérők is rászorultak.

KABA ESZTER CIKKE