Egy sajtóbirodalom visszavág – Az Est, Tisza István és az Athenaeum
2017.06.06. 11:00
Sajátos jogvita tárult a hazai sajtó olvasói elé 1917 júniusában, amely mögött nyilvánvalóvá vált a – lemondott – kormányfő, de még inkább annak köre, illetve a vele szemben kritikus bulvársajtó-vállalat, Az Est kőkemény gazdasági (és hatalmi) csörtéje.
TAKÁCS RÓBERT CIKKE
„A halál ordenáré, büdös, minden költészet nélkül való dolog” - írta Ignotus Bródy Sándor nekrológjában, de az idézet akár a somme-i csatáról szóló visszaemlékezések mottója is lehetne. Négy és fél hónap öldöklés és 1,2 millió ember halála után csak 11 kilométerrel került közelebb a front Berlinhez, vagyis méterenként több mint száz katona veszett oda. A semleges és eltávolító szakkifejezésekkel dolgozó hagyományos hadtörténetírás nem ábrázolhatta az értelmetlen vérontás szinonimájává váló ütközet valóságát, míg nem jött a hadtörténetírást megújító John Keegan, aki A csata arca című 1976-os könyvében megmutatta a somme-i csata igazi „arcát”.
CSUNDERLIK PÉTER CIKKE
Amikor már a parlamenti többség sem segít – Tisza István lemondása
2017.05.23. 08:00
Tisza István kétségtelenül a dualizmus második felének meghatározó politikusa volt. A századfordulótól egészen 1918. október 31-én bekövetkezett haláláig megkerülhetetlen figurája volt a közéletnek. 1910-től a hatalmas többséggel kormányzó Nemzeti Munkapárt megkérdőjelezhetetlen vezetője volt, aki pártjában egyre inkább engedelmességre szorította a korábban önállósághoz szokott politikustársait; 1913 és 1917 között magyar miniszterelnök. Mindezek mellett személyének jelentőségét eltökélt reformtervei adták, amelyek azonban meghatározott keretek között maradtak.
EGRY GÁBOR CIKKE
Szerző: csunderlik.péter
Szólj hozzá!
Címkék: Monarchia IV. Károly általános választójog Tisza István
„Ismételjük és hangsúlyozzuk: a hadifoglyokkal emberségesen kell bánni.” – Hadifoglyok Magyarországon az első világháború idején
2017.05.18. 16:30
A fenti idézet ugyan a Vasárnapi Újság című hetilapban jelent meg 1914 szeptemberében, de nem az újságíró egyéni véleményét tükrözte, hanem az országgyűlés által egy évvel korábban, 1913-ban elfogadott jogszabály tartalmára utalt. Az 1913-as törvény valójában a hadifoglyok jogait rögzítő, az 1899-es első hágai békeértekezleten elfogadott, 1907-ben módosított nemzetközi szabályozás meglehetősen kései adaptációja volt. A jogszabály becikkelyezése azonban azt jelentette, hogy egy esetleges háború idején a magyar kormánynak biztosítania kell az ország területén állomásozó hadifoglyok jogait, gondoskodnia kell megfelelő ellátásukról.
KABA ESZTER CIKKE
A bécsi Reichsrat – újratöltve
2017.05.09. 10:00
Az Est 1917. május végén összefoglalta az osztrák birodalomfél képviselőházának politikai viszonyait – valljuk meg, az egyszerű halandónak már akkor is nehéz volt követni. A bécsi politikai ügyekben járatos szerző csak a képviselőházról szólt (német elnevezése: Abgeordnetenhaus), ám az osztrák birodalmi gyűlés, akárcsak az akkori magyar országgyűlés, kétkamarás szisztémában működött: a felsőházának tagsága (Herrenhaus) ugyanúgy főnemesekből, állami és egyházi tisztségviselőkből, valamint az uralkodó által kinevezettekből – a gazdasági, a tudományos és a közélet kitüntetett szereplőiből – állt. A cikk apropóját az adta, hogy a világháború alatt első ízben került sor a Reichsrat összehívására(!), miközben a budapesti országgyűlés 1914 júliusa és 1917 nyara között is ülésezett (olyannyira, hogy még állítólagos merényletkísérlet is történt ott).
TAKÁCS RÓBERT CIKKE
Az első világháború „piros gombja” – A. J. P. Taylor „menetrend-elmélete” a világháború kitöréséről
2017.05.02. 10:30
Minek köszönhető a 20. század „őskatasztrófája”, az első világháború? Talán egy történelmi kérdésnek sincs akkora irodalma, mint az első világháború kitörésének. Az egyik legeredetibb választ a zseniális A. J. P. Taylor (1906–1990) adta, aki kevesebbet kutatott a levéltárakban, de annál többet gondolkodott: az első és máig legnevezetesebb brit „médiatörténész” több munkájában is kifejtette a meghökkentő „menetrend-elméletét”, amely abból az alapfeltevésből indul ki, amelyet az emberek nem szeretnek elhinni, hogy „nagy eseményeknek apró okai vannak”.
CSUNDERLIK PÉTER CIKKE
Szerző: csunderlik.péter
12 komment
Címkék: vasút hadművelet hadüzenet történetírás A. J: P. Taylor Schlieffen-terv
Hazatérők - Erdélyi magyar reformtervek
2017.04.25. 08:00
Az 1916 nyarán bekövetkezett román hadüzenet és rövid erdélyi hadjárat nem múlt el nyomtalanul. A menekülthullám, a rekvirálások, az államhatalom hiányát kihasználó erőszak okozta károk, majd a visszavonuló román csapatokkal távozók (nemcsak románok) és a hatóságok erőtejes fellépése a gyanúsnak tartott személyek ellen: mindezek átalakították a tartomány viszonyait. A legégetőbb természetesen a helyreállítás és a lakosság élelmezésének megoldása volt, amit a menekültek fokozatos visszatelepítése (ennek elvileg 1917 májusában kellett befejeződnie) is nehezített. Az adminisztratív lebonyolítást a közigazgatás végezte egy kormánybiztos felügyelete mellett, ám a kormányzat a társadalmat is mozgósította a Pro Transylvania segélyakció keretében.
EGRY GÁBOR CIKKE
A háború harmadik évére a Magyar Királyság több százezer katonája esett el a hadszíntereken, míg a harcokban elszenvedett sérülések tízezreket tettek örökre nyomorékká. A fronton elhunyt családfők a hátországban hadiözvegyeket, hadiárvákat hagytak maguk után. A háborús szociálpolitika egyik legfontosabb feladata volt, hogy megoldja ezeknek a társadalmi csoportoknak az ellátását, segélyezését, gondozását, amelyet jórészt az állam vállalt magára. Míg a háború első éveiben elsősorban a rokkantellátást és a hadisegélyezést igyekeztek megoldani – ekkor a hadiárvák gondozását jobbára a békeidőben is létező árvaszékek végezték –, 1917-re a helyzet tarthatatlanná vált, a hadigondozás feladatának ellátása új struktúrát kívánt.
KABA ESZTER CIKKE
„Hogyan tudták ezt a világháborút megcsinálni?” – Erősödő háborúellenesség 1917 tavaszán
2017.04.11. 10:00
Az Estben három, gyors egymásutánban megjelent vezércikk jelezte, hogy 1917 tavaszán már kézzelfoghatóvá vált a hátországi hangulat megváltozása, aminek a sajtó is hangot adott. Ez a három állásfoglalás még akkor is feltűnő, ha tudjuk, hogy Az Est nem volt kormánypárti orgánum. Ám a háború során alapvetően fegyelmezetten tartotta magát hivatalos vonalhoz és nem mulasztotta el jelezni a hatalom felé, hogy a sajtónak milyen érdemei vannak a hátország nyugalmának megőrzésében. Azonban az 1917. áprilisi három vezércikk mindegyike a háború végét várta: ha messze is álltak a nyílt és „militáns háborúellenességtől”, mégis az emberek határozott békevágyának adtak hangot. Az alábbiakban azt tekintjük át, milyen fejlemények tették mindezt lehetővé.
TAKÁCS RÓBERT CIKKE
„Ha igaz […], akkor az olyan szörnyűséges, hogy még elhinni is vonakodom” – A Fischer-vita Németország első világháborús felelősségéről
2017.04.04. 10:30
A címben idézett módon fakadt ki a német történészek doyenje, az első világháborús veterán, Gerhard Ritter, amikor Fritz Fischer ismertette a Németország első világháborús felelősségét hangsúlyozó, a Második Birodalom külpolitikáját kíméletlenül bíráló téziseit a nyugatnémet történészek 1964-es kongresszusán. Kevés történettudományi munka váltott ki akkora vitát, mint Fritz Fischernek az 1961-ben – az Eichmann-per felfokozott légkörében – megjelent, az első világháború alatti német háborús célokat ismertető Griff nach der Weltmacht című könyve. Két német nemzedék háborodott fel azon, hogy nem elég a második világháború kirobbantásának súlyos terhe, de a Nagy Háború világbalhéját is Németországnak kell elvinnie.
CSUNDERLIK PÉTER CIKKE