Nőnap 1918-ban – nem akkor és nem úgy, mint ma
2018.03.14. 23:00
A nemzetközi nőnapot nem mindig tartották március 8-án, ennek a modernkori ünnepnek a hagyományai rendkívül bonyolultak. Magyarországon például az első világháború utolsó három évében minden esztendőben más napra estek az ünnepségek, előfordult, hogy április elsején is rendeztek ilyen programot.
SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE
Manapság a nőnap egy kedves és tiszteletreméltó ünnep, de 1918-ban egyáltalán nem volt hóvirágos vagy virágcsokros rendezvény a „nemzetközi Nők Napja”. Elsősorban munkásmozgalmi kérdés volt a rendezvények megtartása, ennek megfelelően a szociáldemokrata Népszava alapján idézzük fel az akkor történteket.
„Elvtársnők! Elvtársak! A Nők Napját, a munkásnők politikai jogaiért, gazdasági és társadalmi fölszabadulásáért folytatott küzdelem nemzetközi ünnepét Budapesten március 24-én, vidéken március 17-én, 24-én és 25-én tartjuk meg. Készüljetek e napnak a mai rendkívüli időkhöz méltó megünneplésére. Mindenütt, ahol csak lehet, rendezzetek Nők Napját” – ezt a hirdetményt közölte a Népszava 1918. március 3-án, az „országos nőszervező bizottság” nevében.
A felhívásból kiderül, hogy a nőnapot az adott korban egyáltalán nem március 8-án tartották. Így 1916-ban például március 26-án ünnepeltek, pontosabban álltak ki harcosan a nők választójogáért, 1917-ben pedig március 25-én és április 1-jén is tartottak ilyen napot. 1918-ban elsősorban március 24-re fókuszáltak a magyarországi rendezvények szervezői, de voltak ünnepségek március 17-én is, főleg a kisebb településeken.
Petrográdi nőtüntetés
1918. március 20-án már többet is meg lehetett tudni a fővárosi rendezvényről, az ismétlődő Népszava-felhívásokból. A nők napját „Budapest és környéke munkásnői” március 24-én a Vas- és Fémmunkás Otthon Thököly úti kerthelyiségében tartják – közölte az újság. A március 20-ai hirdetmény szerint: „Az idei Nők Napjának hatalmasnak és impozánsnak kell lennie, a munkásnők ezreinek kell azon részt vennie, hogy minden eddigit fölülmúljon jelentőségben.” A rendezvényen Bokányi Dezső fog felszólalni, ez is kiderült március 20-ra.
Közben 1918. március 15-én a Népszava a nők választójogáról közölt újabb cikket. Eszerint „a feministák küldöttsége fölkereste Wekerle Sándor miniszterelnököt és Vázsonyi Vilmos igazságügyminisztert, akik biztosították a küldöttséget, hogy a nők választójogához ragaszkodnak és kompromisszumról csak annyiban lehet szó, hogy a hadiözvegyek cenzusa helyett, ami kevés szimpátiával találkozott, az összes önállóan kereső özvegyek cenzusát vennék föl.” A küldöttség találkozott azzal a Tisza István gróffal is, akinek Munkapártja – választások híján – többségben volt a parlamentben, jóllehet előző évben ő maga miniszterelnökként megbukott. Tisza hosszú évek óta minden érdemi reformot ellenzett a választójogot illetően, és nem tett másképp 1918 márciusában sem, amikor a küldöttséget ő is fogadta. „Tisza István gróf azt mondta, hogy bár elismeri, hogy sok érv szól a nők választójoga mellett, ő mégsem tud erre az álláspontra helyezkedni. Giesswein Sándor, Bizony Ákos és Károlyi Mihály gróf kijelentették, hogy rendíthetetlen hívei a nők választójogának” – foglalta össze a küldöttség tárgyalásainak eredményét a Népszava.
Károlyi Mihály részéről ez nem is volt meglepő, hiszen ő és pártja régóta az általános, titkos és egyenlő választójog híve volt, és a keresztényszocialista Giesswein Sándor is ismert volt a feministák támogatásáról. Bizony Ákos pedig tekintélyes függetlenségi párti képviselő volt, aki még Tisza Istvánt is legyőzte az 1905-ös választáson, Miskolc város északi kerületében.
Mindebből látszik, hogy az adott korban az általános választójog követelésével összefüggésben természetesen a nők választójoga is a belpolitika napirendjén szerepelt. Mindez a nemzetközi nőjogi mozgalmakkal is összekapcsolódott. A Népszava március 15-én közölte a „Fölhívás valamennyi ország szocialista nőihez!” című cikket. A lap svájci kiküldött tudósítója ekkor Luganóból jelentette, hogy megjelent a svájci pártlapokban a nemzetközi szocialista nőtitkárság fölhívása, a szervezet vezetőjének Clara (Klara) Zetkinnek az aláírásával, amely a nemzetközi „Nők Napja" megtartására vonatkozott. A kiáltvány így hangzott:
„Elvtársnők! A világháború következményei éles világításban mutatják be, mennyire szükséges, mennyire megokolt, hogy a női nem gazdasági, politikai és társadalmi egyenjogúsítására vonatkozó követelésünk végre teljesüljön. […] Az adott körülmények között magától értetődik és megokolásra sem szorul, amit emlékezetetekbe kell idéznem, hogy: a Nők Napját az idén is valamennyi ország szocialista nőinek meg kell ünnepelniük.”
A nemzetközi titkár felhívása külön kitért Magyarországra is, méghozzá optimista felhanggal: „1918-ban jó jelek vannak követeléseink teljesedésére vonatkozóan! Annak az óriási fontosságú oroszországi átalakulásnak jegyében, amely meghozta a nők teljes egyenjogúságát az állam és a társadalom közigazgató, törvényhozó és kormányzó szerveiben, a nők politikai választójogának Angliában, a kanadai tartományokban és az Egyesült Államok államaiban való behozatala jegyében, a hollandi kamara passzív női választójogának megvalósulása jegyében, Magyarországon a korlátolt női politikai és Ausztriában a községi nőválasztójog kilátásának jegyében állunk.”
Zetkin arra is felhívta a figyelmet, hogy „a Nők Napját a fönnálló közlekedési nehézségek és egyéb gátló körülmények közepette” aligha lehetséges minden országban ugyanakkor és ugyanolyan formában megtartani. Ezért hozzátette: „eltekintve tehát attól, hogy egy bizonyos napot javaslatba hozzak, rá kell bíznunk az egyes országok elvtársnőire, hogy a rendezés idejét és formáját kiválasszák”.
Vagyis e nemzetközi felhívásból is kitűnik az a kevéssé ismert tény, hogy a nők napjának akkoriban még nem volt hivatalosan kitűzött dátuma. (A nemzetközi nőnapról szóló internetes cikkek tévesen írnak az első világháború idején kialakult központi dátumról.) A nőnap egyébként annak ellenére, hogy modern ünnep, rendkívül homályos eredetű. A francia Liliane Kandel és Françoise Picq szerint arról az 1857-es amerikai tüntetésről, amire a nőnap „megalapítói” hivatkoznak, a korabeli amerikai sajtó nemigen számolt be.
A nőnap dátuma – mint ahogy a bevezetőben láttuk – sem volt „fix”. Az biztos, hogy nem március 8-ára esett, mint a mitikus amerikai 1857-es tüntetés. Február végén és március közepén is tartották ezt a napot, de már említettük, hogy Magyarországon április elsején is voltak ilyen rendezvények 1917-ben. Pető Andrea, a CEU (Közép-Európai Egyetem) Társadalmi nemek tanszékének professzora szerint például Hollandiában már 1890. május 12-től a királynő születésnapja volt a munka, később pedig (1911-től) a nők napja.
Az viszont biztos, hogy Európában Clara Zetkin javasolta a nők napja megünneplését. 1907-ben még csak Németországban indítványozott egy női felvonulást, 1910-ben viszont már nemzetközi méretekben állt elő elképzeléseivel: a II. Internacionálé koppenhágai kongresszusán a nők választójogáért lépett fel, és alighanem egy 1908-as amerikai – egyébként itt valóban március 8-ra eső – női felvonulás is ihlethette meg. (Az amerikai nők a választójogért is tüntettek ekkor.) Így aztán 1911. március 19-én rendezték meg négy országban, Németországban, Svájcban, Ausztriában és Dániában az első nemzetközi nőnapot, amelyen egymillió ember vett részt.
Clara Zetkin
Oroszországban 1913-ban már ünnepelték – február végén – a nők napját, 1917-ben pedig a kenyértért és a békéért február végén tüntető pétervári nők demonstrációi vezettek a februári forradalomhoz. Ezeket a tüntetéseket utóbb a nőnappal is össze lehetett kötni, és a pétervári nők megmozdulása így hozzájárult a cár bukásához. Nem véletlen tehát, hogy végül Lenin tette dekrétummal március 8-ra ezt az ünnepet. Erről 1921-ben döntött, talán „egy bolgár elvtársnő javaslatára”.
1918-ban azonban Zetkinék még inkább a nőnap egységes üzenetére, mintsem összehangolt ünneplésére koncentráltak: „Amit azonban föltétlenül be kell tartanunk, az az érzés, meggyőződés, akarat egységessége, a világ szocialista női, proletárnői nemzetközi szolidaritásának jellege. A kimondhatatlan nyomorúsággal, a háború határtalan barbarizmusával nézve farkasszemet, legyen a Nők Napja az emelkedettebb emberiesség szimbóluma, nemzeti, faji, nemi különbség nélkül, mindenek szemében azé a magasztosabb emberiességé, amely a szocializmus értelme és célja.”
Mindennek nyomán 1918-ban Magyarországon is eltérő időpontokban tartották meg a nők napját, de a legfőbb nap a budapesti ünnepségé volt. Így erre a napra, március 24-re a Népszava vezércikket jelentetett meg, melynek szerzője hangsúlyozta: „Vasárnap hetedszer ünneplik meg a magyarországi munkásnők a Nők Napját.” A lap kitért arra, hogy a „világháború nagyobb jelentőséget adott” e napnak: „A férfiakat mindenütt fegyverbe szólították és a nőket a gyárakba. A női munka jelentősége óriási mértékben emelkedett. A német iparban az összes dolgozóknak több mint a fele a nők soraiból kerül ki. Angolországban és Franciaországban szintén majdnem ilyen az arány és Magyarországon is ma már az ipari termelés több mint egy harmadrészét a nők munkájának köszönhetjük”. A Népszava szerint éppen ezért „a nők teljes joggal követelhetik, hogy a társadalmi élet minden területén érvényesüljenek”, hiszen „ma már alig van a termelésnek olyan ága, ahol a nő nem áll egy sorban a férfiakkal”. „A kizsákmányolásban egyenlők a férfiakkal, a jogokból azonban még mindig kevesebbet akarnak juttatni részükre, mert nagyon jól tudják, hogy a politikai jogtalanság gazdasági függést, silányabb keresetet jelent” – teszi hozzá a szerző.
A Népszava március 26-i számában erősen cenzúrázott tudósítás jelent meg a fővárosi ünnepségről, ahol Bokányi Dezső szólalt fel. Eszerint a március 24-re már jó előre beharangozott rendezvényt tényleg a Vas- és Fémmunkás Otthonban, a Thököly úton tartották meg. „Az Otthon tágas udvarát zsúfolásig megtöltötték, az érdeklődők, akiknek nagy része a messzi környékről jött be” – szólt a tudósítás. – „A gyűlés elnökéül Buchingerné Ladányi Szeréna elvtársat választották meg”. Ezután következett Bokányi Dezső beszéde, amelyről a cenzúra miatt csak általánosságokat tudhattunk meg az újságból. Bokányi eszerint arról beszélt, hogy „a nő mennyire kiveszi részét mindenütt egész életén keresztül a szenvedésekből és a társadalom mégsem akarja a férfival egyenrangúnak elismerni”. Hangsúlyozta azt is, hogy a nőknek politikai jogot kell adni, „mert vannak olyan, kérdések, amelyeknek elbírálásánál szükség van a nők szakértelmére”. Majd hosszas fehér folt, kicenzúrázott rész után annyit olvashatunk: „Bokányi elvtárs beszédét, amelyet közben is zajos tetszésnyilvánításokkal kísért, percekig tapsolta a gyűlés hallgatósága.”
Március 27-én a Népszava a vidéki gyűlésekről számolt be, amelyek némelyikét még a budapesti rendezvény előtt tartották meg. A kisebb városok és települések közül Kiskunhalason március 17-én rendezték meg a Nők Napját, ráadásul a város dísztermében. Szigetszentmiklóson március 24-én tartották meg a rendezvényt, akárcsak Dunakeszin. Debrecenben „a Margit fürdő óriási udvarát a különböző szakmai munkásnők töltötték meg. Ott volt a balmazújvárosi asszonyok küldöttsége is és bár a hatósági végzés előírta, hogy a gyűlésen kizárólag »csak nők« jelenhetnek meg, szép számban vettek részt a férfi elvtársak is.” Hogy az előadásokon érdemben mi hangzott el, a cenzúrázott tudósításokból sajnos nem nagyon lehet rekonstruálni. De voltak gyűlések Nagykanizsán, Sopronban, Temesvárott, Nagyváradon és Szegeden is. Az utóbbi helyről annyi kiderült, hogy a „Nők Napja jelentőségét Müllerné (Budapest) elvtárs ismertette, aki a hallgatóság élénk helyeslése mellett mutatott rá a háború borzalmas következményeire és a nők megváltozott életviszonyaira. Fejtegette a munkásnők politikai fölvilágosodásának fontosságát kimutatta a politikának a béke, a drágaság és a népjóléttel való szoros összefüggését. Végül a határozati javaslatot terjesztette elő, amelyet a jelenlévők egyhangúan nagy lelkesedéssel fogadtak el.”
Felhasznált irodalom:
Elvtársnők! Elvtársak! = Népszava, 1918. március 3.
Fölhívás valamennyi ország szocialista nőihez! = Népszava, 1918. március 15.
A Nők Napja = Népszava, 1918. március 24.
A Nők Napja. Tüntetés a békéért és a választójogért = Népszava, 1918. március 26.
A Nők Napja. A vidéki gyűlések = Népszava, 1918. március 27.
Bizony Ákos meghalt = Magyarország, 1922. július 28.
Szegő Iván Miklós: Mi köze Leninnek a nőnaphoz? = hazipatika.com, 2016. március 7.
Kandel (L.) & Picq (F.): Journée des femmes: le mythe des origines (1982) = Archives du féminisme
Lénine décrète le 8 mars journée internationale des femmes. 8 mars 1921= 8mars.info
Un million de femmes manifestent en Europe. 19 mars 1911 = 8mars.info
Ajánlott bejegyzések:
-
Őszirózsás forradalom – egy polgári demokratikus kísérlet, megosztott elitekkel
-
1918 ősze: Magyarországon pusztít a spanyolnátha
-
Bulgária összeomlik, Tisza a délszlávokat hergeli, bukik a német kancellár
-
A Monarchia bukásának jelképe: az 1918-as „királyi” gyereknyaraltatás kudarca. II. rész
-
A német hadsereg fekete napja: 1918. augusztus 8.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
