„A Néva partján talált hulla meséje csak színpadi hatásvadászat, amelynek az a célja, hogy Rasputin alakját egy időre elrejtse a nyilvánosság elől.” – írta Az Est 1917. január 9-én egy svéd lapra (Nya Dagligt Allehanda) hivatkozva. Az orosz cár bizalmasának, Grigorij Raszputyinnak a haláláról január 4-én számolt be először a magyar sajtó különböző – olasz, angol, svéd, német – lapok nyomán. Már akkor megírták, hogy az elkövető minden bizonnyal Feliksz Juszupov herceg, Oroszország egyik leggazdagabb arisztokratája, a cár unokahúgának férje volt.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE 

Mivel Raszputyin személye és viselt dolgai körül sok legenda keringett, és már az önmagában csodaszámba ment, hogy egy szibériai településen született parasztfiú (apja valójában tehetős paraszt és postakocsis – Az Est egyik híradása szerint molnár – volt) ilyen magasra jutott, nem tekinthető meglepőnek, hogy a halála körül is ennyi bizonytalanság adódott. És nemcsak a háborús körülmények miatt, amikor a hírek sokszor különböző külföldi lapokból, többszörös átvétel által torzítva jutottak el a budapesti szerkesztőségekhez, ellenőrizhetetlenül. Hanem azért is, mert eleve Pétervárott is sok volt a homályos részlet, az ellentmondó – és nem is a nyilvánosságnak szánt – vallomás. Nem csoda, hiszen halála körül ma is sok a bizonytalanság: állítólag Juszupovéknál többszörös halálos ciándózist fogyasztott el borban és süteményben, majd a mellkasát és fejét ért lövések ellenére még élve dobták a Néva vizébe (egyes források szerint vizet találtak a tüdejében). A misztikumot erősítette, hogy Raszputyin saját halálát is „megjövendölte”: egy héttel a halála előtt írta a cárnak, hogy még abban az évben gyilkosság áldozata lesz, illetve ha az elkövető nemesi származású lesz, akkor két éven belül a cári család is követni fogja őt a túlvilágra, sőt, nem maradnak nemesek sem Oroszországban.

Felix Juszupov feleségével Irina hercegnővel, a cár unokahúgával

A magyarul január 19-én megjelenő hivatalos orosz közlemény például csak azt ismerte el, hogy Raszputyin holttestét sodorták partra a Néva hullámai, illetve azt tette hozzá, hogy az ügyben nyomozás folyik. Ezzel legalább megdőltek azok elméletek, amelyek szerint  nem ez lett volna az első és utolsó sikertelen merénylet Raszputyin ellen. A nagyvilági életmódot folytató szerzetest ugyanis politikai befolyása és orgiái miatt sok támadás érte korábban – konkrét gyilkossági kísérletek is, amelyek nyomán időnként halálhíre is elterjedt. A tényleges kísérletek mögött Iliodor szerzetes állt. Utóbbi ellenségeskedésre Az Est is utalt egyik összefoglalójában, megemlítve, hogy az előbb kolostorba száműzött, majd Nyugatra menekülő egyházi férfiú vélhetően visszatérhet majd az Egyesült Államokból.

Sajátos módon a Raszputyinról ezekben a napokban megjelenő hírek közt csak arról nem írtak, mivel alapozta meg a „csodatévő” befolyását a cárnál – és még inkább a cárnénál. Vagyis arról, hogy sikeresen kezelte (nem gyógyította) a trónörökös vérzékenységét. Írtak viszont arról, mi alapozta meg népszerűségét a pétervári úri körökben: „Az idegbeteg pétervári társaság, amely abban különbözik más nagyvárosok előkelőségétől, hogy orosz módra vágyakozik misztikus, hívő szenzációk után, csakhamar felkapta a furcsa, prédikáló, szentes parasztot.” Raszputyin jó fellépésével, különös megjelenésével a vallási reneszánsz lázában égő, okkult csodákra szomjazó arisztokrácia kedvence – egy részének pedig ellensége – lett. Állítólagos szexuális orgiáinak ügye 1908-ban Tobolszkban egyházi vizsgálóbizottság elé is került, de nem sikerült semmit bizonyítani ellene. Az Est azért felidézte a továbbélő szóbeszédet: „Vallásának az volt az alaptétele, hogy az üdvösség a megbánásban van, és ahhoz, hogy bűnbánónk lehessünk, bűnt kell elkövetnünk. E vallás rítusához az tartozott, és ez volt az ő tanainak legfőbb bizonyságtétele, hogy híveivel, férfiakkal és nőkkel nyilvános fürdőkbe járt, ahol együtt fürödtek.”

Grigorij Raszputyin

A magyar közönség tehát néhány nappal a történtek után értesülhetett a gyilkosságról, majd arról, hogy az talán meg sem történt, majd arról, hogy az első hírek voltak a helytállóak. Az orosz cár bizalmasának halálát a nyugati antanthatalmak sem bánták. Raszputyin nem volt háborúpárti, így 1916 utolsó hónapjaiban elsősorban Anglia tartott attól, hogy a cárt meggyőzheti a németekkel kötendő különbékéről, ami a nyugati front erőviszonyait is átrendezte volna. Van olyan elmélet is, miszerint Raszputyinnal az angol titkosszolgálat végzett – dum-dumlövedékkel. Tény azonban, hogy Raszputyin politikailag is sokan támadták (a dumában is), hazaárulónak bélyegezték.

A Mojka-palota, a Juszupov-család szentpétervári otthona, ahol Raszputyint meggyilkolták

A merénylet után alig két héttel a cár leváltotta miniszterelnökét, és Nyikolaj Dmitrijevics Golicint nevezte ki a mindössze másfél hónapig kormányzó, Raszputyin befolyását rossz szemmel néző Alekszandr Trepov helyére. A társadalmi elégedetlenséget azonban már sem ez, sem a Raszputyin ellen elkövetett politikai gyilkosság nem tudta leszerelni: 1917 Oroszországban a forradalmak éve lett.

Felhasznált irodalom:

Rasputint egy herceg ölte meg = Az Est, 1917. január 4.

Rasputint békevágya miatt ölették meg? = Az Est, 1917. január 8.

Rasputint nem ölték meg? = Az Est, 1917. január 9.

Rasputin különös vallása = Az Est, 1917. január 11.

Trepov orosz miniszterelnök utóda Galicin herceg = Az Est, 1917. január 12

Rasputin meggyilkolása és a cári udvar = Az Est, 1917. január 17.

Hivatalos jelentés Rasputin haláláról = Az Est, 1917. január 19.

Hogyan ölték meg Rasputint? = Az Est, 1917. január 28.

Tarján M. Tamás: Raszputyin meggyilkolása = Rubicon honlap

Smith, Douglas: Rasputin. London, 2016.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.