A Lenin elleni 1918. augusztus végi merénylet körülményeit máig vitatják. Az sem kizárt, hogy a feltételezett merénylő fizikailag képtelen volt az akció végrehajtására. Hogy ez így volt-e, sosem tudjuk meg, mert a nőt pár napon belül meggyilkolták a bolsevik csekisták. Pedig a nő biztosan nem gyilkolt – a merénylet sebesülést okozott. Ám ez kiváló alkalom volt arra, hogy Trockij és társai a terrort minden korábbinál magasabb fokozatra kapcsolják Szovjet-Oroszországban.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

1918 nyarán és főleg őszén felgyorsultak a folyamatok, a Monarchia vezetői a hadihelyzet romlása miatt elhatározták, hogy immár egyértelműen a békére törekednek. Elemzésünk első részében Burián közös külügyminiszter és Tisza István gróf együttműködéséről, ennek előzményeiről, illetve Burián békeajánlatairól írunk. A második részben Károlyi Mihály őszi, ceglédi választóihoz szóló nyílt leveléről (és annak előzményeiről) lesz szó. Itt is a béke kérdése emelkedik ki. Károlyi nem tekint el a Tisza Istvánnal folytatott vitától sem: egy „őrült fanatizmusához” hasonlítja a parlamenti többséget még mindig irányító, miniszterelnökként 1917-ben megbukott Tisza álláspontját.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

1918 nyarán és főleg őszén felgyorsultak a folyamatok, a Monarchia vezetői a hadihelyzet romlása miatt elhatározták, hogy immár egyértelműen a békére törekednek. Elemzésünk első részében Burián István közös külügyminiszter és Tisza István gróf együttműködéséről, ennek előzményeiről, illetve Burián békeajánlatairól írunk. A második részben pedig Károlyi Mihály őszi, ceglédi választóihoz szóló nyílt leveléről lesz szó, amelyből szintén a béke kérdése emelkedik ki, de persze Károlyi nem tekintett el a Tisza Istvánnal folytatott vitától sem.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Amikor az Osztrák–Magyar Monarchia széteséséről van szó, térségünkben a fő kezdeményezők közül a két cseh politikus, Masaryk és Beneš tevékenységét emelik ki általában. A magyar történelmi köztudatba esetleg még bevillan egy-egy szerb, román, szlovák vagy horvát korabeli politikus neve (Trumbić, Pašić, Štefánik, Braţianu). Szinte teljesen feledésbe merült azonban a szlovének szerepe. Így például a Zágrábi Nemzeti Tanács 1918 őszén egy szlovén katolikus pap vezetésével alakult meg, vagyis a történelmi Magyarország szétesésére is hatással volt a korabeli szlovén politikai elit. Még kevesebb emléke maradt egy olyan gazdasági szabadságon alapuló közép-európai együttműködésnek, amiről Laibachban (ma: Ljubljana) tanácskoztak a térség cseh, lengyel és délszláv politikusai 1918 augusztusában. Ezt a demokratikusabb elképzelést ugyanis gyorsan lesöpörték az asztalról a nyugati nagyhatalmak.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A kapitalizmus gyászjelentése” – így jellemezte a Népszava a háború ötödik évének kezdetén azokat az adatsorokat, amelyeket a német Wolff-féle hírügynökség közölt. Wishful thinking – mondja erre az angol, amit magyarra nehéz lefordítani, de körülbelül annyit tesz, hogy a lap szerette volna, ha így lenne, mármint tényleg gyászjelentést írhatott volna a kapitalizmusról. De bármennyire is várta a baloldaliak jelentős része a kapitalizmus összeomlását a 20. században, az még a legádázabb vérontások ellenére sem tűnt el a föld színéről – sem az első, sem a második világháború után.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Az Osztrák–Magyar Monarchia nemcsak a harctereken szűnt meg tényező lenni az első világháború utolsó szakaszában, hanem a hátországban is. Az uralkodó nevével fémjelzett gyermeknyaraltatási akció kudarca megmutatta, hogy a korrupt népjóléti szervek, a pipogya szociáldemokraták, a nemzetiségi ellentétek által szétmart, egymás ellen heccelt lakosság, a hazudozó kormányzati illetékesek, a hivatalnokok „kedélyes hülyesége” (Jászi Oszkár jellemzése ez), a tehetetlen gyermekfelügyelők, azaz a rendszer minden eleme felmondta a szolgálatot egy jó szándékú (vagy annak beállított) üdültetési kezdeményezés megszervezésekor és lebonyolításakor 1918 nyarán. A sokezres gyerekcsapat adriai utaztatása tragédiába torkollott – egy kisfiú haláláról biztosan lehet tudni. A felelősségről közben visszataszító hangnemű vita folyt a bal- és a jobboldali sajtóban. Cikkünk második részében a nyaraltatás lefolyását, botrányba fulladását mutatjuk be.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE 

Az Osztrák–Magyar Monarchia nemcsak a harctereken szűnt meg tényező lenni az első világháború utolsó szakaszában, hanem a hátországban is. Az uralkodó nevével fémjelzett gyermeknyaraltatási akció kudarca megmutatta, hogy a korrupt népjóléti szervek, a pipogya szociáldemokraták, a nemzetiségi ellentétek által szétmart, egymás ellen heccelt lakosság, a hazudozó kormányzati illetékesek, a hivatalnokok „kedélyes hülyesége” (Jászi Oszkár jellemzése ez), a tehetetlen gyermekfelügyelők, azaz a rendszer minden eleme felmondta a szolgálatot egy jó szándékú (vagy annak beállított) üdültetési kezdeményezés megszervezésekor és lebonyolításakor 1918 nyarán. A sokezres gyerekcsapat adriai utaztatása tragédiába torkollott – egy kisfiú haláláról biztosan lehet tudni. A felelősségről közben visszataszító hangnemű vita folyt a bal- és a jobboldali sajtóban. Cikkünk első részében bemutatjuk a nyaraltatás hátterét, szervezését és a már előzetesen jelentkező problémákat.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Schwarzer Tag des deutschen Heeres”, a német hadsereg fekete napja – Erich Ludendorff, a birodalom (egyik) fővezére jellemezte így 1918. augusztus 8-át. Pedig ez a nap csak kezdete volt annak a német hadtörténetben száznapos offenzívának nevezett támadássorozatnak, amelyet az antant indított, és amely eldöntötte az első világháborút augusztus 8. és 1918. november 11. között. Ez utóbbi napon írták alá a compiègne-i fegyverletételt, és ezzel ért véget a háború is.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

1918 júliusában és augusztusában a közellátás olyannyira romlott, az alapvető élelmiszerek hiánya oly mértékben fokozódott, hogy több vidéki településen is zavargásokra került sor. Döntően a sorban álló vagy még sorban sem álló (mivel nem volt miért várniuk) nők tüntetései, akciói keltettek pánikot a helyi vezetőkben. A legnagyobb felháborodás Cegléden tört ki, nemcsak azért, mert elfogyott a zsír, hanem mert a polgármester megpróbált elbújni az asszonyok serege elől. Országos botrány lett viszont abból, hogy mit műveltek a ceglédi hatóságok az elfogott több száz asszonnyal: „Ütötték-verték, rugdosták őket. Különösen Darányi őrmester és Kerepesi rendőr ellen sok a panasz” – írta a Pesti Napló 1918 augusztusában.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Tiszáék parlamentje pénteken délutánra végzett a választójog lehóhérolásával és első olvasatban elfogadta a választójogi törvényjavaslatot. Ez az úgynevezett parlamenti tárgyalás egyre inkább nevetséges kutyakomédiává süllyed” – írta a Népszava a szavazás másnapján, 1918. július 20-án a vezércikkében. A lap ráadásul sejtette, hogy az egész procedúrának szinte semmi értelme sincs: „Egyre kevesebb a reális tartalma, hiszen még a reakció legelvakultabb és legkonokabb képviselői is alig tudnak elzárkózni az elől az érzés elől, hogy ebből az 1918. évi választójogból épp oly kevéssé lesz élő törvény, mint az 1913-as Tisza–Lukács-választójogból.” (Az 1913-as törvény azért nem valósult meg, mert az 1915-ben esedékes választásokat a világháború kitörése miatt nem tartották meg.)

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE