1918 novemberében három köztársaságot kiáltottak ki az első világháborút vesztesen záró központi hatalmak fővárosaiban. Kronológiai sorrendben: Berlinben, Bécsben és Budapesten. Zökkenőmentesen csak Budapesten zajlott a procedúra, ám később talán éppen ez a „túl puha” átmenet ütött vissza: a „felemás” magyar köztársaság – Hatos Pál kifejezését kölcsönözve – legitimációja volt a leggyengébb a három közül. A német és az osztrák kormányhatalom legalább átmenetileg annyira szilárdnak bizonyult, hogy a még radikálisabb fordulatot megelőzték. Ám stabil demokráciák – amelyek kibírták volna az 1929–1933-as gazdasági válságot – itt sem jöttek létre.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Az elitek megosztottsága a világháborús összeomlás pillanatában vált végzetessé Magyarországon. Ellenzék és kormányoldal még külön-külön sem volt egységes, nemhogy képesek lettek volna a főbb irányzatok kompromisszumot kötni. Meggyilkolása előtt állami erőszakkal fenyegetett Tisza István. A nemzetiségi elitek az őszirózsás forradalom idejére, 1918. október végére már gyakorlatilag elszakadtak a történelmi Magyar Királyságtól. Itthon viszont a kormány és ellenzék csapott össze, a tömegek pedig az utóbbi, a polgári demokratikus átalakulást követelő Magyar Nemzeti Tanács mellé álltak.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Németországban 1918 októberében a legfelsőbb hadvezetés is felismerte: elkerülhetetlen a birodalom demokratizálása. A német történelem sajátossága azonban, hogy a demokratizálást kényszer hatására hajtották végre, így az nem is maradt tartós. Az alkotmányos monarchia csak pár napig élt, a köztársaság pedig bizonytalan alapokra épült. A katonai vereség elkerülhetetlen volt 1918 októberében és novemberében, de utolsó kancellár, Max von Baden bizonytalankodása képtelen volt kezelni a helyzetet, és végül forradalomba torkollottak az események. Közben a bukott hadvezérek és katonák már ekkor megalkották a korabeli „fake news”-okat a „tőrdöféselméletről”.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Ezt a háborút elvesztettük” – általában így idézik a parlamentben 1918. október 17-én felszólaló Tisza Istvánt, hősies pózba merevítve a konzervatív grófot, az egy éve megbukott miniszterelnököt, aki (mintha) vállalta (volna) a vereség pillanatában a felelősséget. Ám még ezt sem bírta úgy kimondani Tisza, hogy ne Károlyi Mihályra hivatkozzon, és politikai rövidlátását is igazolta: a nemzetiségi követeléseket és az általános választójogot még az összeomlás óráiban is elutasította. Mindazonáltal még Tisza párttársa, Madarassy-Beck Gyula iparbáró és munkapárti honatya is gyakorlatilag elismerte: hiba volt, hogy az ország saját hadsereg és diplomáciai kar nélkül lépett háborúba. Tisza 1918 októberében akarta e szuverenitást garantáló intézményeket – de ekkor már hiába. Közben a magyarországi románok kimondták: nem ismerik el a magyar parlament jogát arra, hogy őket képviselje.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Ha erőltetett viccel kezdenénk, akkor a könyvtár szakosok talán jobban utálják, mint a mai jobboldali publicisták: a nehezen bemagolható ETO-rendszert ő vezette be Magyarországon. De ő hozta létre a nyilvános, ingyenes közkönyvtárak hálózatát is nálunk. S ami miatt máig támadják: egy végül soha meg nem kísérelt merényletre bíztatta egyik tanítványát Tisza István ellen. A száz éve elhunyt Szabó Ervin azonban nehezen beskatulyázható alak: forradalmi eszményeket dédelgető szociáldemokrata pártideológus és angol mintát követő könyvtárszervező. Már a múlt század első éveiben, jóval 1917 előtt rájött arra: ha megvalósulnak a marxi eszmények, nagyon nehéz lesz rávenni az embereket, hogy önként dolgozzanak, ezért kényszert kell majd alkalmazni a gyárakban, ráadásul azután az addigi ideológiai szövetségesek testvérharcára is „jó” kilátások vannak.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Iszonyatos járványt hozott az ősz Budapestre és az országra 1918-ban. A spanyolnáthajárványról van szó, amelynek kitörésekor, júniusban a magyar sajtó egy része leszerepelt álhíreivel, a veszély lekicsinylésével, de a Pesti Hírlap még a járvány legsúlyosabb pillanataiban, ősszel is hazudott olvasóinak. Ugyanígy komoly a kormány, a főváros és a közegészségügyi hatóságok felelőssége is: képtelenek voltak az orvos- és gyógyszerhiányon segíteni, a szervezetlenség miatt is nehezen tudtak megbirkózni a járvánnyal, amely elsősorban a hátország lakosságát, azon belül pedig különösen az életerős fiatal felnőtteket tizedelte meg 1918 szeptemberétől.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Bulgária összeomlott 1918 szeptemberének végén – ezzel a balkáni front megnyílt az előrenyomuló antantcsapatok előtt. A bolgárok fegyverszünetet kötöttek és kiléptek az első világháborúból, ami már a német hadvezetésben is tudatosította a háború elvesztését. A német kancellár, Hertling bukása azonban csak kezdete volt a központi hatalmak soraiban lejátszódó politikai változásoknak. Azoknak a változásoknak, amelyeknek a jelentőségét Tisza István gróf – Magyarország tényleges irányítója Wekerle miniszterelnök mellett vagy „fölött” – még ekkor is képtelen volt felfogni. Tisza ehelyett Szarajevóban az asztalt csapkodta a szerbek és horvátok előtt, akik ezután faképnél a dühöngő, „vad, geszti bolondot”, ahogy Ady nevezte őt már 1912-ben.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A Lenin elleni 1918. augusztus végi merénylet körülményeit máig vitatják. Az sem kizárt, hogy a feltételezett merénylő fizikailag képtelen volt az akció végrehajtására. Hogy ez így volt-e, sosem tudjuk meg, mert a nőt pár napon belül meggyilkolták a bolsevik csekisták. Pedig a nő biztosan nem gyilkolt – a merénylet sebesülést okozott. Ám ez kiváló alkalom volt arra, hogy Trockij és társai a terrort minden korábbinál magasabb fokozatra kapcsolják Szovjet-Oroszországban.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

1918 nyarán és főleg őszén felgyorsultak a folyamatok, a Monarchia vezetői a hadihelyzet romlása miatt elhatározták, hogy immár egyértelműen a békére törekednek. Elemzésünk első részében Burián közös külügyminiszter és Tisza István gróf együttműködéséről, ennek előzményeiről, illetve Burián békeajánlatairól írunk. A második részben Károlyi Mihály őszi, ceglédi választóihoz szóló nyílt leveléről (és annak előzményeiről) lesz szó. Itt is a béke kérdése emelkedik ki. Károlyi nem tekint el a Tisza Istvánnal folytatott vitától sem: egy „őrült fanatizmusához” hasonlítja a parlamenti többséget még mindig irányító, miniszterelnökként 1917-ben megbukott Tisza álláspontját.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

1918 nyarán és főleg őszén felgyorsultak a folyamatok, a Monarchia vezetői a hadihelyzet romlása miatt elhatározták, hogy immár egyértelműen a békére törekednek. Elemzésünk első részében Burián István közös külügyminiszter és Tisza István gróf együttműködéséről, ennek előzményeiről, illetve Burián békeajánlatairól írunk. A második részben pedig Károlyi Mihály őszi, ceglédi választóihoz szóló nyílt leveléről lesz szó, amelyből szintén a béke kérdése emelkedik ki, de persze Károlyi nem tekintett el a Tisza Istvánnal folytatott vitától sem.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE