Iszonyatos járványt hozott az ősz Budapestre és az országra 1918-ban. A spanyolnáthajárványról van szó, amelynek kitörésekor, júniusban a magyar sajtó egy része leszerepelt álhíreivel, a veszély lekicsinylésével, de a Pesti Hírlap még a járvány legsúlyosabb pillanataiban, ősszel is hazudott olvasóinak. Ugyanígy komoly a kormány, a főváros és a közegészségügyi hatóságok felelőssége is: képtelenek voltak az orvos- és gyógyszerhiányon segíteni, a szervezetlenség miatt is nehezen tudtak megbirkózni a járvánnyal, amely elsősorban a hátország lakosságát, azon belül pedig különösen az életerős fiatal felnőtteket tizedelte meg 1918 szeptemberétől.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A spanyolnátha a 20. század legpusztítóbb járványainak egyike volt. A fejlett államokban pedig ez volt a legismertebb a múlt században. A kutatók még ma is vitatkoznak, hogy hol jelent meg először a vírus, a legvalószínűbb, hogy a „kitörési pont” Kansas-ben lehetett 1918 tavaszán. Fort Riley-ba amerikai katonákat vonultattak be Európába szállításuk előtt, és az első megbetegedés időpontja a feljegyzések szerint 1918. március 4. (Az ezt követő csapatmozgások felgyorsították a vírus terjedését a kontinensek között.) A járványról sokszor késve, torzítva vagy hazug módon írt a korabeli sajtó, hiszen mind az antant, mind a központi hatalmak el akarták titkolni gyengeségüket: nem szerették volna – ahogy erről egy korábbi cikkünkben írtunk – tovább demoralizálni a katonáikat.

Éppen ezért a kutatók máig vitatkoznak azon, hogy Észak-Franciaországban, egy brit sebesülteket ápoló táborban (akár már 1917-ben!), esetleg Kínában, vagy tényleg a betegségnek nevet adó Spanyolországban tört-e ki először a fertőzés. A legvalószínűbb továbbra is a „kansasi”, USA-beli verzió, de a „spanyol” név magyarázata közismert: azért hívják így a betegséget, mert a semleges Spanyolország nem vett részt az első világháborúban, így ott a sajtót nem korlátozta a cenzúra és ezért világszerte először onnan érkeztek tömegesen a hírek a járványról.

korhaz.PNG

Camp Funstonban ápolt amerikai katonák, akik spanyolnáthában betegedtek meg Fort Riley-ban, 1918 (Wikipedia)

A kutatók „a kitörési pontról” vitatkoznak ugyan, de egy tudós, Johan Hultin a 2000-es években – a hidegben konzerválódott genetikai anyagot megvizsgálva – félelmetes felfedezést tett alaszkai holttestek elemzése nyomán. Kiderítette, hogy az 1918-es spanyolnáthajárványt egy madárinfluenza-vírus, méghozzá az A típusú H1N1 változata okozta. Ez a vírus olyan veszélyes, hogy a kutató által megtalált kórokozókat a legszigorúbb körülmények között őrzik ma is. Kiderült, hogy az 1918-as kórokozó a jelenlegi influenzavírusoknál 39 000-szer „virulensebb” volt. Ezért fordulhatott elő, hogy valaki súlyos köhögésre ébredt, elindult munkába, de akár már útközben is meghalhatott, annyira gyors volt a fertőzés lefolyása. Tragikus példa erre Magyarországon is akadt, de nálunk ehhez még hozzájárult az iszonyatos társadalmi egyenlőtlenségekből és az egészségügyi szolgálatok felháborítóan rossz működéséből fakadó problémahalmaz is. A Friss Újság 1918. október 9-én így írt: „egy Molnár Ilona nevű kis cselédleány, miközben kórházat keresett, rosszul lett az utcán. A rendőr telefonon értesítette a mentőket”. Ám a mentők, mivel „járványos betegről” volt szó, „nem vállalkoztak a leány elszállítására”. A rendőr ezután a fertőtlenítő intézetet hívta. „Közben eltelt egy jó óra s […] pontban félhatkor telefonon hívta az esethez a fertőtlenítő intézet embereit. Ezek – a székesfőváros szégyenére – csak félkilenc órakor jelentek meg a helyszínen. Közben a szegény cseléd kínlódott, vergődött, állapota mindig rosszabb lett s éppen akkorra, mire a fertőtlenítő intézet kocsija odaérkezett, hogy elszállítja, tüdőgyulladással kapcsolatos szívgyengeség állott be és a leány rövid agónia után villamos kocsik csengése között szívszélhűdésben meghalt.”

A közegészségügy felkészületlenségét a Pesti Napló is bírálta szeptember 28-án: a hatóságok a lap szerint a három hete pusztító járvány után „végre felébredtek álmukból és a spanyol betegség terjedésének meggátlására bizonyos rendszabályokat léptettek életbe, amelyeket már a járvány kitörésekor meg kellett volna tenniök”. Az újság szerint így „három heti nemtörődömség után, Bódy polgármester […] magához kérette dr. Szabó tisztiorvost”. A polgármester szerint ha „a járvány nem szűnik meg, mindazon helyeket, ahol a közönség nagyobb tömegben jön össze […] bezáratja” – itt elsősorban az iskolákra gondolt –, a kórházakban pedig külön osztályok berendezésére utasított, hogy ott lássák el a spanyolnáthában megbetegedetteket. A hatóságok lassúságát mutatja, hogy a katonaságtól csak október közepén szabadságolták a hatósági orvosok egy részét, hogy a járvány megfékezésében segítsenek.

További probléma volt, hogy a vírus súlyos szövődményekkel párosult, így elsősorban tüdőgyulladással. Ez azért fontos, mert a magyar sajtóban még 1918 szeptemberében is jelent meg olyan félrevezető cikk, amely szerint a vírusnak nem volt köze a tüdőgyulladásokhoz. A Pesti Hírlap ugyanis szeptember 24-én képes volt leírni: „Bár a betegség enyhe és normális lefolyású, mégis szükségessé vált egy-két iskola bezárása. Sajnos, a közönség körében a spanyol betegségről téves nézetek alakultak ki, mert nagy a hajlandóság, hogy haláleseteket, amelyeket például tüdőgyulladás okozott, a spanyolnátha rovására írják, holott a két betegségnek egymáshoz semmi köze, legfeljebb annyi, hogy mindkettő magas lázzal kezdődik.” (Öt nap múlva már olyan iszonyatos mértékben tombolt a járvány, hogy a lap mégis kénytelen volt elismerni, hogy az egyik legsúlyosabb komplikációja a spanyolnáthának éppen a mellhártya- és tüdőgyulladás.)

A lapnak nem ez volt az első álhíre a spanyolnátháról: már a járvány kezdetén is félreinformálta az ekkoriban éppen kormányhű újság az olvasóközönségét. Korábban már beszámoltunk arról, hogy 1918. június 14-én még arról írt a Pesti Hírlap, hogy a spanyolországi járvány enyhülőben van. Közben három nap múlva már Budapesten is megjelent a vírus. Mindeközben Berlinben a nyílt utcán estek össze a levélhordók – említettük már, hogy ez azért történhetett, mert a vírus hihetetlenül szapora és virulens volt. A Magyarország július 7-i, másik cikkében pedig „erős náthához” hasonlította az egyébként gyilkos kórt. A téves hírek is nyilván hozzájárultak így ahhoz, hogy az emberek nem tettek óvintézkedéseket, és bár gyógymódot nem találhattak a vírus ellen, de későn kezdték el kerülni a túlzsúfolt, a vírus terjedése szempontjából veszélyes helyeket.

Amikor végre cselekedtek a hivatalok, az 1918 őszi első hazai intézkedések közé tartozott az iskolák bezárása. Egy 1919-es hírből tudjuk, hogy az őszi félévben Magyarországon csak pár hétig volt rendes tanítás az alsó- és középfokú iskolákban. A fővárosi iskolák bezárásáról a Friss Újság 1918. október 2-án adott hírt. Eredetileg csak két hétre szólt volna az intézkedés, de ebből sokszori meghosszabbítás után többhónapos iskolai kényszerszünet lett.

A mozik és a színházak bezárásáról folyamatosan egyeztettek az illetékesek a tulajdonos-üzemeltetőkkel, akik mindvégig ádáz küzdelmet folytattak azért, hogy ne kelljen szüneteltetniük az előadásokat. Így végül csak korlátozták az előadások számát, illetve kötelező szellőztetési szünetet rendeltek el. (A tánciskolák azért lobbiztak – hiába –, hogy ne sorolják az iskolák közé őket, mert így nem tudtak kinyitni.) Az iszonyatosan zsúfolt villamosokon korlátozták a felszálló utasok számát, előírták hányan utazhatnak a részben nyitott kocsik elején és végén, hányan állhatnak a belső térben (október közepétől Budapesten: már senki!) és az időjárás rosszabbra fordulása ellenére kötelezővé tették az ablakok nyitva tartását (télen a felső ablakokról volt szó).

A vírus több hullámban pusztított a civilizált világban, áldozatainak számát tízmilliókra becsülik, de az 50–100 milliós becslések is gyakoriak – például a National Geographic is 20 és 100 millió közé teszi az 1918–1919-es járvány áldozatainak számát. Ami a közvetlenül az első világháború végén kitörő „eredeti” fertőzést illeti, az angolszász források szerint előbb 1918 tavaszán és kora nyarán, majd szeptember-októberben és végül 1919 januárjában volt egy-egy nagyobb gyilkos hullám. (Ezek közül a legtöbb áldozatot a National Geographic szerint a szeptemberi hullám követelte. Ennek során például az 55 éves Lloyd George brit miniszterelnök is elkapta a vírust, és a brit The Guardian szerint hosszú napokig, hetekig kúrálták, mire felépült.) Magyarországon kissé más ütemű volt a vírus fellépése: több mint száz korabeli híradást megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a vírus júniusi felbukkanása – a sajtó tanúsága szerint legalábbis – csak kisebb csoportokat érintett, és először a hadifoglyokkal érintkezők, a katonasággal kapcsolatba kerülők fertőződtek meg. Júliusban és augusztusban is érkeztek hírek a betegségről, de igazán tragikussá később vált a helyzet.

A második hullám rendkívül súlyos volt, ez az itthoni tragikus eseménysorozat már egybeesett az angolszász országok gyilkos hullámával. 1918 szeptemberében–októberében már nem lehetett eltitkolni a járvány pusztítását Budapesten sem. A magyar újságok naponta egy vagy több hírben foglalkoztak a fertőzéssel, a fővárosi tiszti orvosi hivatal pedig rendszeres napi összefoglaló jelentést adott ki. Október végén, november elején valamennyire enyhült a járvány (éppen az őszirózsás forradalom kitörésekor), de november végére megint erősödött, és egy kisebb hullám még ezután is jelentkezett, ami viszont szerencsére már nem érte el a szeptemberi tragikus csúcsokat.

A vírus sajátossága az volt, hogy nem az idősebbek, hanem különös módon az egészséges fiatalok, a 20–40 év közötti korosztályok körében pusztított a legjobban. A tudományos elméletek szerint ez a korosztály volt az ugyanis, amelyik még nem találkozhatott a vírus e fajtájával. A madárinfluenza e generációk életében nem jelent meg tömegesen Európában, az idősebbek viszont a XIX. században és a XX. század első évtizedében immunizálódhattak valamelyest az effajta fertőzésekkel szemben.

A középkorúak közül az eleve súlyos betegségekkel küszködőket veszélyeztette a vírus: Ady Endre 1919. január végén halt meg, január 28-i nekrológjában a Népszava megemlítette a spanyolnáthát halála közvetlen okaként. A Pesti Napló nekrológja szerint is hozzájárult halálához a járvány. A főpapok közül Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát is meghalt a fertőzésben a Friss Újság 1918. október 23-i híre szerint.

ady.PNG

Ady Endre, 1908 (Székely Aladár fényképe, Magyar Fotográfiai Múzeum)

Mivel a fiatal felnőttek védtelenebbek voltak, közülük sokan vesztették életüket Magyarországon 1918 őszén. Családi tragédiák soráról számolt be ekkor a sajtó: híres emberek gyermekei haltak meg egymás után. A legtragikusabb történelmi fordulatok közé tartozott, hogy Tisza István gróf, a volt miniszterelnök október 31-i meggyilkolása után pár nappal, november 7-én a Népszava arról írt, hogy fia, ifjabb Tisza István huszárfőhadnagy Geszten, a családi birtokon meghalt spanyolnáthában.

Az exminiszterelnök halálát közlő lapszámban, 1918. november elsején viszont a Népszava a forradalom győzelméről adott hírt a címoldalon, de a hatodik oldalon a közegészségügyre is kitért a lap. Eszerint az őszirózsás forradalom kezdeti kormányszerve, a Nemzeti Tanács elrendelte, hogy „tekintettel Budapest rossz egészségügyi viszonyaira, az uralkodó spanyol járványra, minden közegészségügyi, közkórházi, katonai egészségügyi és köztisztasági munkás, orvos, ápoló folytassa a munkát és tartsa kötelességének, hogy munkájával támogassa a Nemzeti Tanácsot”, és jellemző az akkori állapotokra, hogy a rendelkezést ismertető cikk végén ez volt olvasható: „Mentőkocsi és közegészségügyi kocsi le nem foglalható.”

Vidéken is tragikus volt a helyzet: a Friss Újság októberi jelentései közül kiemelhetjük az alábbiakat: Bihar vármegyében az alispán elrendelte, hogy „három hétig valamennyi iskolában szüneteljenek az előadások”. Nyíregyházán „mintegy háromezren feküsznek e betegségben”. Nagybecskereken a spanyolnátha „egyre terjed”. „A munkásbiztosító rendelőjében naponként 80–100 beteg jelentkezik.” Szintén a Délvidéken, „Pancsován eddig 14 halottja van a járványnak.” Október közepén jött a hír, hogy Pécsett a spanyolnátha enyhült, de „az állami fémipari szakiskola 144 tanulója közül 52” beteg. Lőcsén az alispán „elrendelte az összes iskolák bezárását”, „Brassóban a Szent Ferenc-rendi nővérek zárdáját spanyolnátha miatt bezárták.” Temesváron az állami főreáliskola 600 növendéke közül 111 betegedett meg, mire a polgármester az összes iskolát bezáratta. A margittai járás főszolgabírója közben azt jelentette: „járásában hatósági orvos nincsen s ezért négy járványorvost kér”.

A Pesti Napló szeptember végi értesülései szerint „Egerben igen hevesen lépett fel a spanyol betegség. A főgimnáziumban eddig száztizenöt megbetegedés történt. A gimnáziumot és főreáliskolát be kellett zárni. A városi és vármegyei főorvos is megbetegedtek spanyolnáthában. Eddig hat halottja van a betegségnek.” Szintén e lap írt arról, hogy Ungváron ezernél több a beteg, Nagykanizsán pedig „az összes iskoláikat be kellett zárni a járvány miatt”. Debrecenben Mihalovits József gyógyszertárát, az ország egyik legnagyobb patikáját, „ahol még a mostani háborús személyzet-ínség idején is hét állandó gyógyszerészsegéd dolgozott”, szintén bezárták: „A patika összes segédei spanyol betegségbe estek és mivel pótmunkáért nem áll a tulajdonos rendelkezésére, kénytelen volt a gyógyszertárat becsukni”. De Marosvásárhelyről is azt jelentették: „A református kollégiumot spanyol nátha miatt bezárták. A kollégiumban százhatvan beteg van.” Mint említettük, az ország nagy részében egészen 1919 elejéig zárva maradtak az iskolák – ám a vidéki városok egy részének iskoláiról hamarosan már nem Magyarország rendelkezett, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia romjain létrejövő más utódállamok.

A járvány tűrhetetlen lakhatási körülményekkel párosult. Például Budapesten éjszaka elzárták a vizet. A Pesti Hírlap október 16-án beszámolt arról, hogy hiába követelte korábban a fővárosi vízvezetékek éjjeli nyitva tartását. A lapot arról tájékoztatták, és ezt címében is jelezte: „Éjjel zárva marad a vízvezeték”. A helyzet tragikus volt az anyaghiány és a vízművek rossz felkészültsége miatt. A lap így írt: „Szóvá tettük, hogy a vízvezetéket éjjelre szabaddá kell tenni. Orvosok kívánják ezt. Most a főváros tanácsa a vízvezetéki ügyosztály előterjesztése alapján úgy határozott, hogy a vízvezetékek éjjeli zárva tartására vonatkozó rendelkezését továbbra változattanul fenntartja”. A hivatalos álláspont szerint mivel „a vízvezetékek anyaghiány miatt nem javíthatók, a vízvezetékek éjjeli nyitva tartásának az volna a következménye, hogy Buda egy része, Kőbánya, a pályaudvarok és a magasabb emeletek is teljesen víz nélkül maradnának, ami a járvány terjedése szempontjából sokkal nagyobb hátrányt jelentene, mint amennyi előnyt a nyitva tartása jelent.”

November végére, december elejére megint drasztikusan nőtt a betegek és a halottak száma. Erről a Népszava cikkezett december 7-én: „A spanyol járvány megint ijesztő méreteket ölt. […] A hatóságok természetesen most megint megmozdultak és keresik a módokat és eszközöket a járvány ellen való védekezésre. Az iskolákat bezárták és most még tovább, egészen január 6-ig zárva tartják. A színházakat, mozikat, mulatóhelyeket megrendszabályozzák, és általában arra figyelmeztetik a közönséget, hogy kerülje a tömegesen látogatott helyeket”.

Január 4-én a Népszava ezt közölte: „A spanyol járvány áldozatairól a városházán a következő statisztikát készítették: Októberben megbetegedett 21479, meghalt 1455: novemberben megbetegedett 9140, meghalt 849: decemberben megbetegedett 5178, meghalt 715 ember.” Az Est viszont országos adatokra hivatkozva azt írta január 3-án, hogy októberben 44 ezren haltak spanyolnáthában. A lap állítása száz év távlatában nehezen ellenőrizhető, és a hír megfogalmazása elég zavaros. Az információ állítólag a statisztikai hivatal kimutatásából volt kiszűrhető. Ám a lap szerint még ez a 44 ezres halálozás is csak alulbecslése a tényleges áldozatok számának, mert „az 5000 anyakönyvi kerület közül csak 3500 kerület adatait foglalja magában; 1500 kerület anyaga ugyanis a közlekedési és közigazgatási zavarok miatt nem érkezett be.”

1919. február 9-én, egy vasárnapi napon érkezett az első igazán jó hír a járványról. A Népszava ugyanis ezt írta: „Úgy látszik, hogy a spanyol járvány egészen szűnőfélben van. Pénteken már egyetlen ember sem halt meg spanyolnáthában.” Az új betegek száma is csak 12 volt. Február 12-én szintén azt írták, hogy február 10-én nem halt meg senki Budapesten. Február 21-én viszont a Népszava már cikkének címében közölhette: „A spanyol járvány megszűnt”, a tiszti főorvosi hivatalhoz beérkezett jelentések szerint ugyanis „február 19-én összesen 9 új spanyol megbetegedés történt. Halálozás nem volt. Tekintettel arra. hogy a lefolyt héten a spanyolbetegségnek járványos jellege teljesen megszűnt, a tiszti főorvosi, hivatal a jövőben nem is ad ki már jelentést.”

 

Táblázat: A spanyolnáthában Budapesten naponta elhunytak száma (fő)

(A dátumok az újságok megjelenési napjára vonatkoznak, a halálozási adatok hozzávetőlegesek, mert a lapok nem minden nap jelentek meg, és időnként összevont adatokat közöltek, melyek napra pontosan nem bonthatók le. Ám az itt közölt számok a tendencia alakulását híven mutatják.)

 

1918. október 9. – október 22. között: 40–73

1918. október 22. – november 2. között: 55–58

1918. november 3. – november 17. között: 19–33

1918. november 19. – december 1. között: 23–38

1918. december 1.– december 7. között: 34–54

1918. december 10. – december 15. között: 19–33

1918. december 16. – december 20. között: 16–43

1919. január 1. – január 15. között: 4–11

1919. január 16. – január 31. között: 2–7

1919. február 1. – február 6. között: 1–7

1919. február 9.: 0 – az első nap, amikor a lapok nem jelentenek halottat Budapestről

1919. február 11.: 1 személy elhunytáról számolnak be a lapok.

1919. február 12.: 0 – a második nap, amikor nem jelentettek halálesetet a lapok Budapesten

 

A táblázat adatainak forrása:

Friss Újság, 1918. október 11–13.; október 15–18.; október 20.; október 23.; október 25–26. Népszava, 1918. november 2.; november 5–7.; november 9–10.; november 12.; november 15–17.; november 19–22.; december 1.; december 4–6.; 1919. január 1.; január 4–5.; január 14–15; január 17.; január 21–23.; február 9.; február 12.

Az Est, 1918. december 1.; december 7.; december 10.; december 13–15.; december 17–18.; december 20.; 1919. január 16.; február 2–4.; február 11.

Pesti Napló, 1919. január 7.; január 10.

 

Felhasznált irodalom:

A spanyolországi járvány enyhülése = Pesti Hírlap, 1918. június 14.

A spanyol influenza Budapesten = Magyarország, 1918. július 4.

A spanyol betegség Németországban. Tömeges megbetegedések = Magyarország, 1918. július 5.

A spanyol influenza = Magyarország, 1918. július 7.

Bezárták a budapesti iskolákat = Friss Újság, 1918. október 2.

Orvosi értekezlet a spanyolnátha ügyében = Pesti Hírlap, 1918. szeptember 24.

A spanyol betegség terjedése = Pesti Napló, 1918. szeptember 28.

Védekezés a spanyolnátha ellen = Pesti Hírlap, 1918. szeptember 29.

A spanyol betegség. Nem csukják be a mozikat = Friss Újság, 1918. október 4.

Nyolcvanhét halott három nap alatt Budapesten = Friss Újság, 1918. október 5.

A spanyol betegség = Friss Újság, 1918. október 9.

Terjed a spanyol betegség. A katonaság szabadságolta a hatósági orvosokat = Friss Újság, 1918. október 15.

Éjjel zárva marad a vízvezeték” = Pesti Hírlap, 1918. október 16.

1050 új megbetegedés és 73 halálozás = Friss Újság, 1918. október 19.

A pannonhalmi főapát meghalt spanyol betegségben = Friss Újság, 1918. október 23.

Csökkent a spanyol járvány = Friss Újság, 1918. október 27.

A közegészségügy érdekében = Népszava, 1918. november 1.

Ifjabb Tisza István meghalt = Népszava, 1918. november 7.

Veszedelmes méreteket ölt újra a járvány = Népszava, 1918. december 7.

A spanyol járvány 44000 halottja = Az Est, 1919. január 3.

A spanyol betegség áldozatai = Népszava, 1919. január 4.

Ady Endre [NEKROLÓG] = Népszava, 1919. január 28.

Nádas Sándor: Ady meghalt. = Pesti Napló, 1919. január 28.

A spanyol járvány = Népszava, 1919. február 9.

A spanyol járvány megszűnt = Népszava, 1919. február 21.

Toby Saul: Inside the Swift, Deadly History of the Spanish Flu Pandemic = National Geographic.com, 2018. március 4.

Mark Honigsbaum: Spanish flu: the killer that still stalks us, 100 years on. = The Guardian, 2018. szeptember 9.

A bejegyzés trackback címe:

https://hat-had.blog.hu/api/trackback/id/tr3514278939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.