A Lenin elleni 1918. augusztus végi merénylet körülményeit máig vitatják. Az sem kizárt, hogy a feltételezett merénylő fizikailag képtelen volt az akció végrehajtására. Hogy ez így volt-e, sosem tudjuk meg, mert a nőt pár napon belül meggyilkolták a bolsevik csekisták. Pedig a nő biztosan nem gyilkolt – a merénylet sebesülést okozott. Ám ez kiváló alkalom volt arra, hogy Trockij és társai a terrort minden korábbinál magasabb fokozatra kapcsolják Szovjet-Oroszországban.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Említettük már az 1918-as év kapcsán honlapunk több cikkében is, hogy a korabeli magyar politikai elit képtelen volt a konszenzusteremtésre, a kompromisszumkötésre. Ez pedig hozzájárult az Osztrák–Magyar Monarchia bukásához. Ám akkor mit mondjunk Oroszországról, ahol a politikai erők végképp alkalmatlanok voltak a megegyezésre, és 1918-ra eljutottak odáig, hogy kegyetlenül irtották ki egymást? Vörösök és fehérek gátlástalansága nem ismert határokat. Erre a legvisszataszítóbb példák egyike a cári család kivégzése volt, amikor a polgárháború már hatalmas területre terjedt ki, és Szibériában az antanttal rokonszenvező cseh(szlovák) légió garázdálkodott.

Ám nemcsak polgárháború zajlott ekkoriban Oroszországban: Leninék gyakorlatilag az antant ellen is küzdöttek. Az antant és Oroszország között ugyanis ekkorra már hadiállapot állt be (1918 augusztusától). A bolsevikok a legdurvább módszerekkel léptek fel még az antant diplomáciai képviseletei ellen is. Ma már furcsának tűnik, de ekkoriban a magyar sajtó – a jobb- és baloldali egyaránt – vagy semlegesen állt a bolsevikokhoz, vagy némi szimpátiával közelített feléjük. Ez nem véletlen, hiszen korábban a Pesti Napló a központi hatalmak, azaz a Monarchia összefogását is pedzegette Leninékkel. Mindez mára feledésbe merült, Németország és a Monarchia pár hét múlva összeomlott, de érdekes adalék ahhoz az évszázados vitához, hogy „német ügynök volt-e Lenin?”.

lenin_1.PNG

Lenin, 1920 (Fotó: Pavel Zhukov, Forrás: Deutsches Bundesarchiv, Wikipedia)

A bolsevikok – miután a demokratikus politizálás összes lehetséges formáját lehetetlenné tették 1918 tavaszára Oroszországban –, ellenfeleiket belekényszerítették az erőszak csapdájába, és ebben végül ők bizonyultak mindenkinél gátlástalanabbnak. Az erőszak eszkalációja a bolsevikoknak jött ugyanis jól, erre már a korabeli magyar lapok közül Az Est is rámutatott, amikor a Lenin elleni újabb, augusztus végi sikertelen merénylet utáni helyzetet elemezte. A bolsevikok szervezettsége ugyanis felülmúlta vetélytársaikat. A régi rend híveinek, a fehér tábornokok egyikének, Ungern-Sternbergnek, a „Véres bárónak” ész nélküli és szintén minden emberiességet nélkülöző kegyetlenkedéseiről érdemes elolvasni Vladimir Pozner Az őrjöngő című művét – de ezt csak erős idegzetűeknek ajánljuk.

De ne szaladjunk ennyire előre! Az eszerek többnyire baloldali és középutas szociálforradalmárok voltak, akik vidéken sokkal nagyobb tömegbázissal rendelkeztek a bolsevikoknál. 1918 első hónapjaiban ők maradtak már csak a bolsevikok mellett a politikai porondon, de az ő szerepük is egyre inkább csak a látszat fenntartására szolgált (arra, hogy nemcsak Leninék vannak a kormányban, a Népbiztosok Tanácsában). Ám a németekkel való egyezség, a breszt-litovszki békekötés – amit Lenin erőszakolt ki – után az eszereknek az utolsó, a bolsevikokkal még mindig együttműködő része is kilépett a kormányból. Ezután a szociálforradalmárok közül sokan Lenin ellen fordultak, és már nem politikai, hanem inkább terrorisztikus mozgalomról beszélhetünk esetükben. Sorozatos terrorcselekményeket követtek el ugyanis 1918 közepétől kezdve – így Borisz Szavinkov vezetésével egy földalatti szervezetet alakítottak, melyet a bolsevik állambiztonság, a Cseka 1918-ban számolt fel.

A szervezkedést azzal párhuzamosan számolták fel, hogy szociálforradalmár terroristák megölték Mirbach német követet, puccskísérlettel próbálkoztak, majd augusztus végén merényletet követtek el Lenin ellen. Az akció körülményei máig tisztázatlanok, sokan azt is vitatják, hogy állítólagos végrehajtói voltak-e olyan fizikai állapotban, hogy egyáltalán kivitelezzék a gyilkossági kísérletet.

A sikertelen merénylet utóhatását viszont emberek milliói tapasztalták meg a saját bőrükön – azt, hogy 1918 szeptemberében minden féket lerázott magáról a bolsevik uralom Oroszországban. A vörös terror beindulásától kezdve a mindenkori csúcsvezetés kényétől-kedvétől függött az, hogy milliókat vagy „csak” százezreket hurcolnak meg Oroszországban vagy később a Szovjetunióban, aminek formája pedig szintén a vezetők fantáziájára volt bízva.

Az eszer merényletek mögött a bolsevikok az antanthatalmakat sejtették, és az általuk alkalmazott erőszak kiterjedt 1918 Oroszországában a diplomáciai képviseletekre is. Egy brit katonatisztet, Francis Cromie kapitányt, brit tengeralattjáró-parancsnokot és hírszerző tisztet, aki az angol követséget megpróbálta megvédeni az oda betörő csekistáktól, megöltek és holttestét megcsonkították. A pétervári brit követség elleni kegyetlen támadás nem volt egyedülálló: Leninék az antantpárti diplomaták személyi szabadságát már a rendszer „bimbózó” állapotában, 1918 elején is korlátozták. A román nagykövetet is foglyul ejtették egy időre a bolsevikok, amikor a román kormánnyal megromlott a viszonyuk.

cromie.PNG

British Royal Navy Captain Francis Newton Cromie (1882–1918) (Wikipedia)

Krausz Tamás tanulmánya szerint a Népbiztosok Tanácsa 1918. február 21-én, a „Veszélyben a szocialista haza!” kezdetű dekrétumában a Csekát „rendkívüli intézkedések”-re is felhatalmazta, de ez akkor még csak kivételes rendszabály volt. A rögtönítélő büntetést is lehetővé tevő intézkedés 1918 nyaráig gyakorlatilag csak a súlyos köztörvényes bűnökre terjedt ki.

1918 nyarán a baloldali eszer lázadás, illetve az ezt elindító gyilkosság (a baloldali eszer Rljumkin megölte Mirbach német követet) azonban elkerülhetetlenné tette a rendkívüli intézkedések alkalmazását politikai ügyekben is. A lázadás idején még a cseka néhány baloldali eszer tagja is a lázadók oldalára állt” – írja Krausz. Dzerzsinszkijt is letartóztatták a felkelők. Kiszabadították ugyan, de ő magát okolta a történtekért, és lemondott. Ekkor egy időre a Cseka elnöke Jakov Petersz lett. (E szervezetet 1917 decemberében hozták létre Lenin utasítására, de Dzerzsinszkij ötletére.)

Krausz szerint a „moszkvai baloldali eszer lázadás azonban csak a kezdet volt. G. Volodarszkijt, a Központi Végrehajtó Bizottság sajtó- és propagandaügyi népbiztosát júniusban meggyilkolták. Augusztus 30-án megölték a petrográdi cseka elnökét, a párt Központi Bizottságának póttagját, Mojszej Szolomonovics Urickijt. Ugyanezen a napon Dóra Kaplan súlyosan megsebesítette Lenint. A bolsevik vezetők elleni egyre szaporodó merényletek már a kibontakozó polgárháború sajátos megnyilvánulásai voltak”. Ez a tanulmány szerint arra kényszerítette a szovjethatalmat, hogy bevezesse a vörösterrort, melynek „legfőbb eszköze a cseka volt: 1918 végére 40 kormányzósági és 356 járási cseka alakult”, és 1918. szeptember 5-én, a Lenin elleni merénylet után rendelet szólt arról: „a cseka éljen a rendkívüli felhatalmazással minden olyan személlyel szemben, aki összeesküvésben, lázadásban vesz részt, vagy fehérgárdista szervezet tagja”.

De nézzük, hogyan számolt be minderről a korabeli sajtó: a Budapesti Hírlap szeptember elsején így írt: „Az orosz bolsevik-duumvirek egyikét, Lenint, orvul, vagy mint a szakkifejezés mondja, merénylettel megtámadták. Két asszony lövöldözött rá és két golyó a mellébe fúródott. […] Lenin sebesülése könnyebb természetű, egy másik szerint nagyon súlyos.” (A lap duumvirátus alatt Lenin és Trockij együttműködését értette ekkoriban.)

A konzervatív lap aztán furcsa érveléssel a merényletet a nők választójoga elleni „érvként” használta fel: a „merénylő hölgyek a szocialista forradalom hívei s nyilván eszközei is voltak. Mielőtt, íme, még a választójog törvényes birtokába jutottak volna, éltek a forradalom törvénytelen jogával. Eddig az asszonyok csak szerelemből vagy ami egyre megy, féltékenységből használták a revolvert; most a gyűlölet, a politikai gyűlölet vagy ami egyre megy: a fanatizmus adta kezükbe a fegyvert. A politikát ott kezdik, ahol a férfiak végzik.” (Valójában máig vitatott – ismételjük a korábbiakat –, hogy valóban Dora Kaplan követte-e el a merényletet, s hogy egyáltalán képes volt-e a merénylet végrehajtására.)

Ám a Budapesti Hírlap rámutatott a legfontosabb kérdésre: Oroszországban a „terrorizálás” vált a hatalmi harcban a döntő tényezővé, amikor az eszerek és bolsevikok küzdöttek egymás ellen, és ez a harc egyáltalán nemcsak a belső, hanem a külső erőket is megmozgatta: „Kérdés, melyik pártnak sikerül a másikat terrorizálni? Mert hiszen ezen fordul meg a dolog. A bolseviki kormány, melynek másik feje Trockij, máris kiadta rendeletét a kérlelhetetlen megtorlásra. Nekünk úgy tetszik, hogy ez az eset is Oroszország sorsára már különösebb jelentőséggel nem lesz. Nem idézi elő, legfeljebb sietteti a helyzet logikus fejlődését. Biztosnak kell abban is fenni, hogy az antant keze benne van a dologban, mert hiszen a nyugati hatalmak buzdítása, pártfogása és pénze igazgatja a mostani szociális forradalmat. De nyilván az antant számítása is hibás, mert Oroszországban még mindig csak a bomlás processzusa tart és még nem kezdődött el a rendcsinálás. […] Minden szabadító, minden népboldogító ott is a szabadság és testvériség nevében jött, mindenütt a zsarnokság legkegyetlenebb fegyvereivel dolgozott és jól járt, aki közülük élve menekült a hatalom és rövid dicsőségek trónjától.” A lap tehát a bolsevikokhoz hasonlóan az antantot sejtette a háttérben, és tulajdonképpen azt is megjósolta: Trockij is örülhet, ha élve megússza a hatalom gyakorlását Oroszországban. (Trockijt utóbb Sztálin bérgyilkosa végezte ki Mexikóban.)

Az Est című lap címoldalas hírfejében is ezt írta: „A merénylet megerősítette Lenin hatalmát”. A merényletnek ugyanis „önmagában véve nincsen nagy jelentősége”. A bolsevikok helyzete erős és „Lenin esetleges halála is csak nagy csapást jelentett volna számukra, de nem rendítette volna meg uralmukat, mert […] a bolsevikizmus jelenleg már nem személyi kérdés”.

Augusztus végén nemcsak Lenint akarták meggyilkolni a terroristák. Egy pétervári bolsevik vezető elleni – sikeres – merényletről is írt Az Est. Urickij népbiztos gyilkosa eszerint „egy huszonkét éves nemesi származású fiatalember”, aki a forradalom kitörése után polgárőr volt, majd tüzérségi iskolába járt és a pétervári katonai kerület szocialista tisztjelöltjeiből alakult szövetség elnöke lett. „Társával […] elhatározta, hogy megöli Urickijt, mivel az újságokból arról értesült, hogy Urickij tömegkivégzésekre vonatkozó parancsot írt alá. A merénylők Urickij megöletése után automobilon menekültek, majd az angol klubban rejtőztek el. Üldözőikre harminc revolverlövést adtak le, végül is azonban a katonák legyűrték őket” – írta a pesti lap.

Az Est szeptember 7-én már a példátlan diplomáciai atrocitásokról számolt be, „Az orosz követet fogva tartják Londonban” című cikkében. Eszerint a pétervári angol nagykövetségi épület kifosztása miatt az angol kormány Londonban elrendelte Litvinovnak, a bolsevik kormány londoni követének letartóztatását. Addig akarták fogságban tartani, amíg Anglia oroszországi képviselőit szabadon nem bocsátják. Az Est – láthatóan nem hangsúlyozva a bolsevikok embertelenségét – a cikk végén megjegyzi: „Cromie kapitány, akit a bolsevikiek az angol nagykövetség épületébe való behatolás alkalmával megöltek, az angol kelet-tengeri tengeralattjáró flotta parancsnoka volt.” Ehhez képest a Népszava előző napi tudósításából több részletet tudhatunk meg: „Az angol nagykövetet bolseviki csapatok megtámadták és erőszakkal behatolták az épületbe. A bejáratnál Cromie kapitány tengerészeti attasé ellenállást fejtett ki, három katonát megölt, de ezután meggyilkolták. Holttestét megcsonkították és az angol papnak megtiltották, hogy a halottért imádkozzék. A nagykövetséget kifosztották és minden okmányt tökéletesen megsemmisítettek.”

Mindebből látszik: a diplomáciai mentesség alapelvét durván megsértve hatoltak be a bolsevikok (nagy valószínűséggel: csekisták) az angol területnek számító pétervári követségre, és ott ráadásul még meg is öltek egy angol tisztet. Az „Elmennek a konzulok Pétervárról” című, szeptember 7-i Az Est-hírben pedig arról esik szó, hogy „Pétervárott számos házkutatást tartottak és sok letartóztatás is történt, többek között a külföldi konzulátusok hivatalnokainál is kutattak. Japán, Franciaország, Amerika és Olaszország konzuljai állítólag már elhagyták Pétervárt.”

Szeptember 8-án Az Est az antant büntetőakciójáról számolt be: „Moszkvából ideérkezett értesülés szerint az angolok feldühödve a szovjet kormány eljárásán, nyomban lépéseket tettek valamennyi szövetségesüknél, hogy közös büntető expedíciót küldjenek Pétervár ellen. E végből a szövetségesek mindegyike szállítson partra néhány ezer katonát az angolok kezében lévő északi kikötőkben, lássák el a fölkelő parasztokat fegyverrel és lőszerrel is és azután kezdjék meg az előnyomulást Alekszandrovszkból, melyet az angolok megszállva tartanak”. Közben a francia kormány szóbeli jegyzékben fenyegette meg a Népbiztosok Tanácsát, hogy „ha a Moszkvában letartóztatott francia alattvalókat haladéktalanul nem bocsáttatja szabadon”.

Zinovjev, a pétervári községtanács elnöke viszont erre kijelentette: „Vállalom a felelősséget minden szóért, amit mondok. Urickij halálát az angolok és franciák idézték elő. Ezek bennünket kínaiaknak, vagy vadaknak tartanak, akikkel mindent lehet tenni.” Az Est szerint Urickij népbiztos temetése alkalmából angolellenes tüntetések zajlottak Pétervárott. Zinovjev és Kamenyev (mindketten a sztálini terror áldozatai lettek később) csillaga ekkoriban ívelt fel újra. Ők a bolsevik hatalomátvétel idején, 1917 novemberében igencsak bizonytalankodtak, és megrendült a pozíciójuk a pártvezetésben, viszont 1918 őszére ismét egyre nagyobb befolyásra tettek szert. A meggyilkolt Urickij népbiztos utódja ugyanis Az Est szerint Kamenyev lesz. „Kamenev minden eddigi megbízatásában rendkívüli erélyt tanúsított és ezért sokat várnak a népbiztosok tanácsába való kinevezésétől” – írta a lap.

A Népszava szeptember 3-án foglalta össze az eseményeket: „Az orosz forradalom az első nagyarányú és országos méretű proletárforradalom az emberiség történelme során. Az orosz szovjet-köztársaság az első olyan társadalom, amely országos arányokban, egy százmilliós birodalom területén tesz kísérletet a magántulajdon kiküszöbölésére, a kommunizmus megteremtésére, az egymással szemben álló társadalmi osztályok megszüntetésére. Proletárfölkeléseket már számtalanszor látott a történelem. Munkászendülésekkel lépten-nyomon találkozunk az európai osztályharcok során. […] Sőt az 1871-es párizsi kommün arra is mutat példát, hogy egy nagy főváros proletársága hogyan ragadhatja kezébe a politikai hatalmat. […] De arra az 1917-es orosz forradalom mutat először példát a világtörténelemben, hogy egy egész országunk, egy 174 millió lakosú óriás birodalomnak a proletársága egységesen fölkel […] és az egész birodalom mérhetetlen területén kezébe ragadja a politikai hatalmat.”

Felhasznált irodalom:

Merénylet Lenin ellen = Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 1.

Lenin = Népszava, 1918. szeptember 3.

A merénylet megerősítette Lenin hatalmát. Újabb részletek a gyilkos támadásról = Az Est, 1918. szeptember 5.

Az oroszországi összeesküvés = Népszava, 1918. szeptember 6.

Az orosz követet fogva tartják Londonban = Az Est, 1918. szeptember 7.

Elmennek a konzulok Pétervárról = Az Est, 1918. szeptember 7.

Az entente büntető akciója Pétervár ellen = Az Est, 1918. szeptember 8.

Krausz Tamás: Szabotázsok, diverzánsok, kémek ellen. A „cseka” története = História, 1985/4.

A bejegyzés trackback címe:

https://hat-had.blog.hu/api/trackback/id/tr7514248485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nookedli 2018.09.20. 08:44:26

Lenin, Sztálin és az összes többi bolsevik terrorista tömeggyilkos, kik több tízmillió ártatlant irtottak ki, mind zsidók voltak, ugyanúgy, mint Magyarországon, akik jóváhagyták trianont, az őszirózsás forradalomban gyilkolták a magyarokat, 45 után is, 56 után is. Soha nem lettek felelősségre vonva.

frikazojd · http://kocs.ma 2018.09.20. 08:45:36

nahát, orbánt meg sem kellett sebezni ehhez.

midnightcoder2 2018.09.20. 09:02:19

@nookedli: Sztálin egész biztosan nem volt zsidó. Annyira nem, hogy az orosz zsidókat kb. az mentette meg egy szocialista Holocausttól, hogy idõben meghalt.

Senki A. 2018.09.20. 09:36:35

@nookedli: Horthy zsidó lett volna ("akik jóváhagyták trianont")???

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.09.20. 09:41:40

@nookedli:

Lenin negyed zsidó volt (anyai nagyapja), Sztálin meg 0 %-ban.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.09.20. 09:42:23

@midnightcoder2:

Mítosz. Semmiféle zsidóirtás nem volt tervezve Sztálin által.

exterminador 2018.09.20. 10:02:21

Mindenesetre nagy kár, hogy nem sikerült a merénylet, akkor talán még el lehetett volna söpörni a bolsevik csürhét.

j.a.r.v.i.s 2018.09.20. 10:25:15

@nookedli: Trockijt bezzeg kihagyod, aki tényleg zsidó volt. Sztálin meg grúz volt, te kis tudatlan fasz :)

Indriq 2018.09.20. 10:35:46

@exterminador: baromság, volt még 100 olyan ember, aki egy az egyben tudta volna a terrort folytatni. Igazából a sikeres merénylet valszeg sokkal nagyobb vérengzést hozott volna. Lásd Sztálin hatalomrakerülése, még a politikai ellenfelein is végigment.

exterminador 2018.09.20. 10:43:34

@Indriq: nem értek egyet. Polgárháború volt, amiben a bolsevikok akkoriban nem álltak a legjobban. A rendszer korántsem volt szilárd. Ha a legikonikusabb figurát kiiktatják, szerintem azt nem tudták volna kezelni.
De utólag persze felesleges ilyesmiken elmélkedni.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2018.09.20. 10:55:24

@maxval balcán bircaman: Dehogynem. A"zsidó orvosok pere", a Kreml orvosaival éppen Sztálin halála előtt lett előkészítve, és ha ítélet születik, jöttek volna a zsidók en bloc.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.09.20. 11:00:09

@Molnárgörény:

Az egy kis csoportot érintett, nem általában a zsidókat.

A SZU-ban voltak nemzetiségi alapú üldözések (pl. a krími tatárok ellen), de pont a zsidók ellen sose volt ilyesmi.

Hruscsov propagandája Sztálin antiszemitizmusa. A valóságban mindigis voltak zsidó munkatártsai Sztálinnak.

A zsidóellenesség sokkal erősebb volt a SZU-ban Brezsnyev alatt, 1967 után, de akkor se volt soha szisztematikus üldözés. Az akkori zsidóellenesség zsidók karrierjének megnehezítését jelentette, pl. a hadseregben nemigen tudott egy zsidó nagy karriert csinálni, egyetlen zsidó se lett tábornok Brezsnyev alatt.

HgGina 2018.09.20. 11:22:06

"...a Pesti Napló a központi hatalmak, azaz a Monarchia összefogását is pedzegette Leninékkel."

Leninékkel pedzegette vagy az összefogást pedzegette?
Nem lehetne megoldani, hogy valami magyarul tudó is korrektúrázza végre az irományokat?

Mondjuk: ..pedzegette a Leninékkel való összefogást.

Chiro71 2018.09.20. 11:34:14

@nookedli: Magyar részről Teleki és Horthy hagyta jóvá Trianont. Az őszirózsás forradalom idején nem nagyon voltak vérengzések, Tisza Istvánt ölték meg, aki meg nagyrészt előidézte Trianont.

Chiro71 2018.09.20. 11:37:18

@exterminador: Trockij volt a legikonikusabb figura, csak őt Sztálin lekaraktergyilkolta. 1989-ig nem is nagyon tudtunk róla, a középiskolában sem tanították, pedig sokkal fontosabb kulcsfigurája volt a bolsiknak, mint Lenin.

frikazojd · http://kocs.ma 2018.09.20. 11:38:09

@maxval balcán bircaman: Kéne olvasni valamit a komcsi mesefórumokon kívül is, mondjuk ezt a Szolzsenyicint, legalább.

exterminador 2018.09.20. 12:04:28

@Molnárgörény: te sem ismered szegény bircát.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.09.20. 12:14:47

@frikazojd:

Szolzsenyicin egyetlen műve se igazolja, hogy ne lenne igazam.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2018.09.20. 17:29:44

@maxval balcán bircaman: Ha mindegyik művének csak az első felét olvastad, akkor sosem tudtad meg, hogy ki volt a gyilkos. :)
Amúgy csodálatos, hogy mindenhez fölényesen, kételyek nélkül hozzá tudsz szólni. Mindenhez IS! :DDD

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.09.20. 17:32:03

@Frady Endre:

Világos: te sem tudod cáfolni állításomat.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2018.09.21. 09:23:45

@maxval balcán bircaman: Állítottál valamit? Ne haragudj, már nem figyelek nagyon oda a kinyilatkoztatásaidra! :)))

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.09.21. 09:26:59

@Frady Endre:

Igen, állítottam, s azt nem tudtad cáfolni, csak kötekedtél.