Az Osztrák–Magyar Monarchia nemcsak a harctereken szűnt meg tényező lenni az első világháború utolsó szakaszában, hanem a hátországban is. Az uralkodó nevével fémjelzett gyermeknyaraltatási akció kudarca megmutatta, hogy a korrupt népjóléti szervek, a pipogya szociáldemokraták, a nemzetiségi ellentétek által szétmart, egymás ellen heccelt lakosság, a hazudozó kormányzati illetékesek, a hivatalnokok „kedélyes hülyesége” (Jászi Oszkár jellemzése ez), a tehetetlen gyermekfelügyelők, azaz a rendszer minden eleme felmondta a szolgálatot egy jó szándékú (vagy annak beállított) üdültetési kezdeményezés megszervezésekor és lebonyolításakor 1918 nyarán. A sokezres gyerekcsapat adriai utaztatása tragédiába torkollott – egy kisfiú haláláról biztosan lehet tudni. A felelősségről közben visszataszító hangnemű vita folyt a bal- és a jobboldali sajtóban. Cikkünk első részében bemutatjuk a nyaraltatás hátterét, szervezését és a már előzetesen jelentkező problémákat.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A kormány, a kormánybiztosság és a hatóságok nem háríthatják el magukról a nagy és súlyos felelősséget. Ne felejtsék el, hogy az állam egész apparátusa állott jót arról, hogy a gyermekek vidám és bő, egészséget és frissességet hozó üdülésre mennek. Ne felejtsék el, hogy miniszterek és tábornokok búcsúztatták őket a pályaudvarokon, hogy Himnusz-énekléssel és nemzetiszín lobogócskákkal adtak hivatalos ünnepség jelleget a vonatok indulásának. Ne felejtsék el, hogy magának a királynak a neve és protektorátusa alá helyezték az egész akciót. Ha itt hibák történtek, ha itt a gyerekeknek egyetlen hajuk szála meggörbül, akkor ezzel súlyosan kompromittálták az egész hivatalos világot, a kormányt, az államhatalmat és magát a királyt is” – mindez a Népszava 1918. augusztus 3-i vezércikkében olvasható.

A lap arról a Károly király nevével fémjelzett gyermeknyaraltatási akcióról írt, amelyről az Elsovh.hu-n már többször is beszámoltunk. Az akciót tavasszal még a Népszava is propagálta, és az üdülés szervezésében részt vett az illetékes kormánybiztos felkérésére a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete is. Az előző évi gyereknyaraltatást – körülbelül kétezer gyermek üdültetését – még ez az egyesület kezdeményezte, 1918-ban viszont már Károly király nevétől és az állami szervezők fontoskodásától volt hangos a sajtó mindaddig, amíg a botrány ki nem tört. A gyermekbarátok és ezáltal a szociáldemokraták 1918-ban a nyaralásban résztvevők kiválasztásában vettek részt, nem az utazás szervezésében – legalábbis e verzió mellett kardoskodott hevesen a Népszava.

abbazia.PNG

Abbázia

Ekkor már a klerikális sajtó is támadta a szociáldemokratákat. A Népszava válaszul így fogalmazott augusztus 24-i, a botrány kipattanása után három héttel megjelent vitacikkében: „A proletárok, ha látnak majd hibákat és tévedéseket kezdő intézményeikben, azokat a maguk erejéből helyre fogják hozni. A klerikális szemtelenségekre, hazudozásokra és csábításokra pedig azt felelik: Feketék, másfélezer éve van a hatalom és a kincs a kezetekben, miért nem áldoztatok eddig a gyermekekért?”

Később tárgyilagosabb hangnemet ütött meg a Népszava: Szabolcsi Miklós 1960-as tanulmánya szerint a klerikális sajtó is feszegetni kezdi a gyermeküdültetés anomáliáit, s „általános szocialista-ellenes támadásra használja fel, így azután már a Népszava is kénytelen állást foglalni”. Ekkor Somogyi Béla – akit két év múlva, 1920-ban gyilkoltak meg bestiális kegyetlenséggel – tárgyilagos cikksorozatban foglalkozott a helyzettel: az akció nem volt előkészítve, a szállodákban vaságyak voltak, de szalmazsákok nélkül, voltak utalványok is, de élelem – az nem, illetve nem elég. A főfelügyelők nem törődtek a gyermekekkel, szűk udvarokban vagy szállodák harmadik-negyedik emeletén töltötték az időt; „homokstrandokról, napsütötte homokban való órák hosszat tartó játszásról szó sem lehetett". A munkásegyesület felelőssége az volt Somogyi szerint, hogy nem nézett eléggé „a polgári szervek körmére”.

A Népszava azt benyomást keltette augusztus elején, hogy a hatóságok inkább „beugratták” a szocdemeket: nem rajtuk múlott, hogy a Vadnay Tibor kormánybiztos és a fővárosi Népjóléti Központ vezetője, dr. Csergő Hugó által koordinált akció kudarcba fulladt. Ám Szabolcsi tanulmánya így ír a vitáról: „Az akciót voltaképpen a Népjóléti Központ és a Munkások Gyermekbarát Egyesülete szervezte, a nyaraltatást külön kormánybiztosság intézte, de tervezésében, lebonyolításában mindvégig nagy része volt a szociáldemokrata szervezeteknek, s így a balsiker ódiuma is rájuk hárult.”

Nem véletlen, hogy a Népszava augusztus 3-i vezércikke így ér véget: „Mi reméljük és hisszük, hogy a riasztó hírek túlzottak. De már most nyomatékosan követelnünk kell a legszigorúbb vizsgálatot. A bűnösöket és hanyagokat azonnal távolítsák el és büntessék meg. […] Követeljük, hogy a legrövidebb idő alatt teremtsenek teljes rendet és nyugtassák meg az aggódó és aggodalmaikkal elsősorban bennünket ostromló anyák ezreit. Ha pedig nem tudnak rendet teremteni, akkor vonják le bűnös mulasztásaik, gyatra igazgatásuk, csúfos kudarcuk konzekvenciáit, és haladéktalonul hozzák haza a proletár gyerekeket.” Vagyis a lapra zúdult a hírektől megrémült szülők haragja – ez kiderül a vezércikkből, és ekkor még szó sem volt a klerikális sajtó támadásairól. Még nyilvánvalóbb ez a belső oldalakon közölt tudósításból, amelyben a Népszava mentegetőzik is amiatt, hogy nem számolt be korábban a történtekről: „Egy-két panasz, egy-két hír hozzánk is eljutott, de nem akartuk a vállunkra venni még ekkor annak a terhét, hogy egy-két lelkiismeretlen mulasztásnak a zaját szélnek eresszük és az ezer és ezer anya szívében nőjön romboló, testet-lelket emésztő viharrá. A szülők nyugalmának a megbecsülését is szem előtt kellett tartani, hiszen ekkor még múló bajról volt szó.”

portorozs.PNG

Portorož

A gyermeküdültetési akciót hivatalosan azért szervezték, hogy a szegény pesti munkásgyerekek eljussanak az Adria partjára, és ott felhőtlenül, boldogan élvezhessék a napsütést és a tengert. Napsütés és tenger volt az Adrián, sokkal több azonban nem. Sós víz volt, de a gyerekek az utazás után még ivóvizet is alig kaptak, amikor a hosszas vonatozás után a tengerpartra értek. Az Elsovh.hu-n írtunk arról is – bár a korabeli lapok e híreket nem kapcsolták össze az üdültetési akcióval –, hogy a gyereknyaraltatás kezdetekor az olaszok már rendszeresen bombázták a Monarchia adriai kikötővárosait. Azokat a településeket is, ahová a gyerekek a fárasztó vonatozás után először megérkeztek. Vagyis az eredetileg jó szándékú (de legalábbis annak tűnő) akció valójában akkor is veszélybe sodorta volna a pesti gyerekeket, ha minden tökéletesen működött volna a Monarchián belül és minden óramű pontossággal zajlott volna a nyaraltatás körül.

Ám az akció annyira nem is volt jó szándékú, legalábbis ahogy az utóbb a lapokból kiderült. Eredetileg 6-10 ezer magyar gyereket vittek volna az Adria-partra üdülni. Ám az akciót a Pesti Hírlap szerint a botrányok hatására leállították augusztusban, így 6-8 ezer gyerek juthatott el az ekkor még Ausztriához tartozó partvidékre.

S hogy miért nem volt annyira jó szándékú az akció? A pár ezer magyar gyerek nyaraltatásáért cserében – akiknek az ellátását részben még így is hazánk vállalta magára, ezért kaptak jobb élelmet az adriai partvidéken élőknél – egy nagyságrenddel több, azaz körülbelül 50 ezer osztrák gyereket hoztak Magyarországra a korabeli sajtó szerint. Hazánk akkoriban turisztikai szempontból egyáltalán nem volt jobb adottságú az Adria-partnál, egy jelentős előnye viszont volt: több volt az élelem. Ausztriához képest sokkal jobb volt az élelmiszerellátás még akkor is, ha tudjuk: 1918 nyarán már a zendülés határán mozgó tüntetések is zajlottak az országban, például Cegléden a zsírhiány miatt. Vagyis az adriai gyereknyaraltatás inkább egy fedőakció volt a magyar közvélemény lekenyerezésére és a nélkülöző osztrák családok megsegítésére, és a Népszaván és néhány munkásaktivistán kívül valószínűleg kevesen gondolták, hogy valóban fontos a munkásgyerekek adriai üdültetése.

Ezt az is igazolja, hogy a gyerekek felügyeletével olyanokat bíztak meg, akik inkább maguk szerettek volna az Adrián nyaralni, és nemigen törődtek a rájuk bízott fiatalokkal – erről is a Pesti Hírlap számolt be augusztusban. A Népszava is ezt erősítette, cáfolva a klerikális vádakat, hogy a „vörös” gyermekfelügyelők dőzsöltek volna, míg a gyerekek éheztek. A botrányok sorozata után ugyanis az is kiderült, hogy a kiválasztott nevelők, pedagógusok inkább jó kapcsolatokkal rendelkező személyek voltak, akik nem a gyerekekhez, hanem a főváros korrupt hivatalnokaihoz álltak közel, és akik el tudták intéztetni ezáltal a saját „nyaraltatásukat”. A visszaélések kapcsán a Pesti Hírlap legtöbbet a főváros Népjóléti Központját és Csergő Hugót emlegette.

(Folytatjuk)

Felhasznált irodalom:

A munkásgyerekek nyaraltatása = Népszava, 1918. április 24.

A munkásgyermekek nyaraltatása. Megkezdik a gyermekek összeírását = Népszava, 1918. április 25.

A munkásgyerekek = Népszava, 1918. augusztus 3.

Az osztrák tengerparton nyaraló magyar gyermekek sorsa = Népszava, 1918. augusztus 3.

A tengerparton rosszul látják el a magyar gyermekeket = Az Est, 1918. augusztus 3.

Magyar gyermekek az osztrák tengerparton = Népszava, 1918. augusztus 4.

A gyermekek nyaralása = Népszava, 1918. augusztus 6.

Jászi Oszkár: Epilóg a gyermeknyaraltatáshoz = Világ, 1918. augusztus 7.

A gyermeknyaraltatás és a klerikális szemtelenség = Népszava, 1918. augusztus 24.

Hazajöttek a gyermekek = Világ, 1918. augusztus 27.

A tengerparti nyaraltatás kudarca. Nem indítják el a második gyermekturnust = Pesti Hírlap, 1918. augusztus 29.

A gyermeknyaraltatás halottja = Az Est, 1918. szeptember 8.

A gyermeknyaraltatás halottja = Az Újság, 1918. szeptember 8.

A gyermeknyaraltatás halottja = Népszava, 1918. szeptember 8.

Gyermeknyaraltatás. = Társadalmi Lexikon. Szerk.: Madzsar József. Budapest, 1928.

Szabolcsi Miklós: Egy fejezet József Attila életéből = Irodalomtörténeti közlemények, 1960/5. 525–534.

Szegő Iván Miklós: A délszláv államszövetség 88 éve = Index, 2006. július 12.

Kerényi Éva: Háború, migráció, áldozatkészség – beszélgetés L. Juhász Ilona néprajzkutatóval az első világháború etnikai mozzanatairól = Ujkor.hu, 1915. október 31.

Szegő Iván Miklós: Azt sem tudni, hol végződnek Magyarország szomszédai = 24.hu, 2018. március 17.

Szegő Iván Miklós: Vita Horvátország jövőjéről: baljós árnyak = Elsovh.hu

Szegő Iván Miklós: Gyermeknyaraltatás az Adrián – közben az antant a kikötőket bombázta. = Elsovh.hu

Szegő Iván Miklós: Munkásgyermekek nyaraltatását szervezik Károly király nevében = Elsovh.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://hat-had.blog.hu/api/trackback/id/tr8914167229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Európai téridő 2018.08.08. 09:53:29

Ki tehet arról, hogy addigra haramiavilág alakult ki a kettős monarchiában, amelynek szétzúzására a cseh Edvard Benes a maga és "maffia" néven szerveződött harcostársai nevében már 1915-ben javaslatot tett a párizsi Sorbonne-on tartott előadássorozatában, majd egy évre rá egy francia nyelvű röpiratban, amely jó pár "elit" egyetem honlapjáról letölthető? (Détruisez l'Autriche-Hongrie - Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot!) A (pán)szlávok már 1848 óta a Habsburg-Birodalom, majd a kiegyezés utáni Monarchia bukására spekuláltak. Vagy nem a posztíró említi meg, hogy a vonatot már Horvátország területén kifosztották? Ezeknek az apróságoknak a fényében nem nevezhető korrektnek a posztnak a címe sem és a tartalma sem.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2018.08.08. 15:17:40

Ma bezzeg 2rule mezes, jól táplált és napbarnított gyerekek szállnának le az őket hazaszállító kisvasútról... ;-)

Tempus.Anh 2018.08.08. 15:17:50

Egy jól megszervezett nyaraltatás bukott meg azon, hogy a nagyonhülye délszlávok (mellesleg aljas elárulói a dinasztiának és az őket jól tartó Monarchiának) elsíbolták az ételt a gyerekek elől.
Ez mért is volt a Monarchia hibája ?
A horvátok és szlovénok a rabló Karagyorgyevicsokkal szövetkeztek, akikkel aztán hamar szakítottak, amikor látták, kivel van dolguk.
Mindenkinek azt, ami őt megilleti, ahogy mondani szokás.
Az, hogy ezek a marhák hibáztak egészen a század végéig kísértette őket, ld. délszláv háború.

Cycmen 2018.08.08. 15:36:54

@Frady Endre: Kihagytad a most vásárolt repülőgépet libsi hülye!
Ne zavarjon hogy 1918-ról van szó, a 2rule mellé odafér, ostobábbnak sem tűnsz már tőle! :D

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2018.08.08. 16:17:56

@Cycmen: Akkoriban nem volt divatban a turul és a közpénzek lenyúlása?
Csak arra utaltam, hogy az évszám ugyan változik, de a hatalom nem.
Amúgy a lehülyézés általában nem a lehülyézettet minősíti, de ezt tánc- és illemtanárként te nyilván jobban tudod.
;-)

valkyre 2018.08.09. 13:04:33

@Cycmen: ne zavarjon, hogy ott a: "Ma bezzeg..." te libsi! (a hülyét csak azért nem írom, mert a libsi már önmagában is felér a hülyével ugyebár)