1917 őszén, nyolcvanegy esztendős korában elhunyt Jáger Mari, a századforduló leghíresebb méregkeverője, aki „hosszú időn át űzte sötét mesterségét a Borgiák öldöklő eszközével”. Jáger Mari főként Hódmezővásárhelyen és környékén tevékenykedett, mérget árult jó pénzért azoknak, akik valakit el akartak tenni láb alól – hogy az áldozat halála után gazdag örökséghez vagy jól fizető életbiztosításhoz jussanak. Jáger Mari végül lebukott és hosszú évekre börtönbe is került, ahonnan „töpörödött vén anyóként” szabadult, de ez sem akadályozta meg abban, hogy újból jól bevált „megélhetési forrásához” folyamodjon. Ismét börtönbe került, ahonnan csak 1913-ban szabadult, hogy élete utolsó éveiben szülővárosa kegyelemkenyerén éljen.

KABA ESZTER CIKKE

Jáger Mari, aki valójában 1897-es bűnpere alatt hivatalosan özv. Arcsai Sándorné született Szalai Mária volt, anyja vezetéknevét felvéve írta be magát a századforduló legendás méregkeverői közé. 1897 márciusában tartották első perét, ahol negyedmagával állt a vádlottak padján. A korabeli beszámolók szerint ekkor már megszámlálhatatlan halálesetnek volt okozója – áldozatai egytől-egyig mérgezésbe haltak bele. A lapok végül egy konkrét esetről, Kóti Julianna cseléd haláláról és az ahhoz kapcsolódó tanúvallomásokról számoltak be részletesen. Kóti Julcsa egy ötgyermekes szabómester, Gulyás Kiss István cselédje volt, akit a házhoz a per előtt elhunyt feleség fogadott fel mindenesnek. Julcsa bérét természetben fizették, azaz élelmezésért és lakhatásért állt be szolgálni. A 32 éves, láthatóan egészséges cselédlányt a gazda azon nyomban tizennégy temetkezési egyletbe íratta be, állítása szerint azért, mert „Vásárhelyen [Hódmezővásárhelyen] olyan sok fiatal ember halt meg hirtelen”. Az egyleti tagsági díjat, a havi öt-hat forintot Gulyás fizette cselédje helyett, és amikor az meghalt, az egyletektől fel is vette az összesen 840 forintnyi biztosítási díjat – igazán kedvező üzletet kötött. Hogy miben halt meg Kóti Julcsa? Az első orvosi jelentések szerint bélhurutban, majd a holttest exhumálása után némileg árnyaltabb lett a kép: szerecsikát, azaz higanymérget találtak a szervezetében. A mérget, amelyet Jáger Maritól kapott, por formájában maga az elhunyt feleség adta be a cselédlánynak, méghozzá profi módon: az orvos által felírt por formájú gyógyszereket cserélve ki.

A többi eset is hasonló volt a fentihez: egyszer egy bujakórban [szifiliszben] szenvedő férj volt az áldozat, másszor a tettes saját édesanyját tette el láb alól – hiszen öreg volt már, minek kínlódjon vele?

falusi_utcakep.PNG

Falusi utcakép, 1915. Forrás. Fortepan, Kafka Éva

A tanúvallomások alapján egy kiterjedt gyilkosságsorozattal szembesültek a lap olvasói, az esetek között Jáger Mari volt az összekötő kapocs. Kivétel nélkül mindegyik elkövető tőle szerezte be a mérget, hol a már említett szerecsika, hol arzén formájában. A vádlottak padján ülő Marit azonban nehéz volt vallomásra bírni. Mivel eredeti foglalkozását tekintve bábaasszony volt, jól ismerte a vegyszereket, és otthonában is tartott belőlük jó néhányat. Először azt sem akarta beismerni a vádlóinak, hogy tisztában lenne a szerecsika mibenlétével, majd azzal védekezett, hogy ő szegény asszony, a megélhetés kényszerítette arra, hogy mérget áruljon. A tárgyalás hosszú hónapokon át húzódott, végül 1897 decemberében hirdettek ítéletet: Jáger Marit „gyilkosságban való részességért” 15 év fegyházbüntetéssel sújtották.

Mari 1907-ben szabadult Márianosztráról, ahol saját bevallása szerint csipkekészítéssel foglalkozott, amivel az ott töltött évek alatt hatszáz koronát keresett. Ez a pénz vagy nem bizonyult elégnek, vagy Jáger Marin erőt vett a késztetés, hogy újból „munkába” álljon, mindenesetre 1909-ben ismét letartóztatták kétrendbeli gyilkosság miatt. A recept ugyanaz volt, mint régen: mérgezés, melynek célja a haszonszerzés. Elítélték, a korábban kiszabott, de le nem ült éveket kellett Márianosztrán töltenie, végül 1913-ban szabadult. Karrierje ekkor már nem kapott új lendületet, sőt, teljesen elszegényedve érkezett meg Hódmezővásárhelyre, ahol a városi elöljáróság havi 12 korona segélyt ítélt meg számára.

Felhasznált irodalom:

A vásárhelyi méregkeverők pöre = Pesti Napló, 1897. június 26.

A méregkeverő asszonyok pöre = Pesti Napló, 1917. március 17.

A hódmezővásárhelyi méregkeverők = Budapesti Hírlap, 1897. december 17.

Jáger Mari kiszabadult = Pesti Napló, 1907. augusztus 27.

Jáger Mari kísért = Népszava, 1909. június 22.

Jáger Mari meghalt = Pesti Hírlap, 1917. november 14.

A bejegyzés trackback címe:

https://hat-had.blog.hu/api/trackback/id/tr1213449819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.