A mai Magyarországon „félhivatalossá” tett értelmezés szerint 1917. november 7-én nem forradalom, hanem puccs zajlott le Oroszországban, amelyet Lenin a németek ügynökeként hajtott végre, aki teljesen a német hadicélok érdekében, mintegy saját hazája ellen ügyködött, vírusként fertőzve Oroszországot. Ez az elképzelés persze nagyon leegyszerűsítő, és mindenekelőtt torzító, hiszen hiába tömnek ki valakit összesen 82 millió aranymárkával, nagyon nehezen elképzelhető, hogy népi támogatás nélkül Lenin át tudta volna-e venni és meg tudta volna-e tartani a hatalmat. Ha az egykorú, 1917. novemberi magyar sajtót szemlézzük, ebben mind egyetértettek a konzervatív, liberális, szociáldemokrata újságok és ideológiamentes bulvárlapok. 

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

Kevesen tudják – hiszen a sikertelenség miatt ez a próbálkozás kihullott az emlékezetből –, de a németek nemcsak Lenin küldték titkosszolgálati akció keretében Oroszországba, hanem a szociáldemokrata Martovot is, akinek a mensevikek balszárnyának vezetőjeként szintén Oroszország háborúból való kilépését kellett volna elérnie – csak éppen a „Martov-akció” totális kudarcnak bizonyult a másikhoz képest. Vagyis bár valóban csak egy utólagos konstruált mítosz a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” (az 1927-ben bemutatott Ejzenstein-film, az Október forgatásán többen sérültek meg, mint az egykori események idején), a német pénzen Németország érdekében ügyködő és a hatalmat titkosszolgálati akció keretében átvevő Lenin képe legalább ennyire konstrukció, csak éppen az ellenkultusz jegyében született.

Krausz Tamás történész plauzibilis magyarázatot ad Lenin és a bolsevikok sikerére: „A bolsevikok voltak azok, akik a leginkább kifejezték a tömegek akaratát 1917-ben: háborúból való kilépés, azonnali béke, a föld nacionalizálása és szétosztása a parasztok között, a bankok és a nagytőke kisöprése, társadalmi ellenőrzése. Ezek a követelések, amelyek a párizsi kommünre mennek vissza, nem is kaphattak más vezetést, mint a bolsevikok, mert mindenki más ellenezte ezeket, kezdetben még a bolsevikok egy része is.”

Érdekes módon ezt 1917-ben – a kevés információ ellenére is – még tisztán látta a magyarországi „jobboldali” (konzervatív-liberális) értelmiség. A Budapesti Hírlap 1917. november 10-én közölt cikkében nem puccsként, hanem forradalomként írtak a bolsevikok hatalomátvételéről. Sőt, nem Lenint, hanem pont a megbuktatott Kerenszkijt tartották idegen érdekek szolgálójának, brit pénzen megvásárolt „antant-ügynöknek”, aki a nép akarata ellenére folytatta a háborút. „Kerenszkijnek és az ideiglenes kormánynak meg kellett buknia, mert meghamisították a cárbuktató forradalom szellemét, mert nem adtak békét a halálra fáradt, apatikussá csüggedt orosz hadseregnek, és nem adtak földet a földre éhes orosz népnek, holott azért jöttek, vívtak, szálltak szembe a cárizmussal, hogy ezt a két ígéretet valóra váltsák, ezt a két javat, a békét s a földet megadják. Mi buktatta meg Kerenszkijt és társait? Az, hogy letértek a fejlődés útjáról, hogy megállást akartak parancsolni az eseményeknek, hogy a fölforgatott, visszájára vallott új orosz világrendben a régi háborús politikát akarták folytatni. Megvásárolta őket Sir George Buchanan, a pétervári brit nagykövet. Kerenszkijt és társait megvásárolhatta, de az orosz népet nem. És ez a nép teljesen a revolúció hatalmába került.” A Tisza István politikáját támogató Budapesti Hírlap természetesen nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy az immáron Lenin és Trockij vezette Oroszország valóban békét kér és kap Németországtól, és kilép a háborúból.

kerenszkij.jpg

Alekszandr Kerenszkij (Forrás: Wikipedia)

Károlyi Mihály lapja sem puccsról írt: „Pétervárott győzött a békeforradalom” – hirdette 1917. november 9-i címlapján a Magyarország. Másnap pedig, amikor A harmadik orosz forradalom című cikkben értékelték az eseményeket, hangsúlyozták, hogy Kerenszkijt a „béke politikájának felülkerekedése buktatta meg”, mivel „roppant hatalmát a forradalom igazi céljával ellenkező törekvések érvényesítésére használta ki”. Kerenszkij az annexió és kárpótlás nélküli béke eszméjét hirdette, azonban békepolitikáját cserbenhagyta. „Most az egész rendszer, melyet Kerenszkij képviselt, egyszerre megbukott. Megbuktatta a harmadik forradalom, melyben az üldöző vált üldözötté s az imént még a Kerenszkij hatalma elől rejtőző Lenin lett úrrá az orosz forradalmi hangulatok és törekvések fölött” – összegzett a Magyarország, amelynek álláspontja szerint az „új forradalom” azokhoz a célokhoz tért vissza, amiket Kerenszkij „megtagadott és meghamisított”.

Békeforradalomként” írta le a bolsevikok hatalomátvételét a polgári radikális Világ is 1917. november 9-én. Az oroszországi fejleményekről az újság stockholmi tudósítója, a később a Galilei Körben is előadó Guttmann Henrik számolt be részletesen A bolseviki forradalom című cikkében. Guttmann, bár nem tagadta a bolsevikok régóta folyó szervezkedését a hatalomátvételre, Kerenszkij hibás politikáját tette felelőssé, amellyel kihívta maga ellen a pétervári szovjetet: „Az a forradalom, mely most diadalmaskodott Pétervárott, nem egy pillanatnyi hangulat eredménye. Már régen és gondosan szervezkedtek a maximalisták és hogy éppen most tört ki a Lenin-párt forradalma, abban jelentékeny része volt az ellenforradalmi elemek provokációjának”, például annak, hogy „Kerenszkij szembehelyezkedett a munkás- és katonatanáccsal”.

Az oroszországi eseményeket átfogón értékelő vezércikkét másnap publikálta a Világ: „Az orosz forradalom immár másodszor igyekszik a demokráciának visszaszerezni az ő igazi mivolta becsületét. […] A történelmet formáló természeti erők kényszerűsége volt, hogy Oroszországban a cárizmus megdöntése után a helyébe került nyugati demokráciának megdöntése került sorra. […] Az entente-beli demokrácia, a cárizmus szövetségese nem áhítozta az orosz népuralmat, hanem csak az orosz fegyveres szövetséget. Neki nagyon jó volt a cárizmus, a cárizmus bukása után pedig abban mesterkedett, hogy a helyébe a magáéhoz hasonlóan szerkesztett formalisztikus demokrácia jusson. A világháborúban a háborút akaróknak nem kell népuralom, sem a demokratikus, sem a konzervatív országokban. Kellett tehát, hogy az orosz fölszabadulást a második kövesse, hogy a nép megszerezhesse a szabadság leghatékonyabb biztosítékát, a békét. A béke akarása hozta meg az első orosz forradalmat, Kerenszkijék diadalát, s a békének akarása vitte a második forradalomba az orosz népet.”

Véres utcai harcok árán győzött a pétervári forradalom” – írta a szenzációhajhász bulvárlap, Az Est stockholmi tudósítója, és a forradalmat az éhínséggel és a békevággyal magyarázta. A Miklós Andor szerkesztette újság a következőképp értékelte a „világtörténelem egyik legnagyobb drámájának”„új fejezetét”: „A munkások, a parasztok és a katonák rájöttek, hogy Kerenszkij eladta őket és az egész forradalmi eszmét. Az orosz forradalom azért tört ki, hogy a nép megszabaduljon a cári zsarnokságtól és erre kapott egy még véresebb forradalmi zsarnok uralmat.” Kerenszkij csak „tüzet és vasat” adott jogok és föld helyett: „A forradalom láncokkal volt odaverve az entente szekeréhez, a melyet húznia kellett egyik kátyúból a másikba, míg Kerenszkij kancsukája csattogott a hátán.”

Leninéket „jó hazafiakként”jellemezte Az Est, mivel a bolsevik politikusok látták, hogy Kerenszkij útján „menthetetlen pusztulásba rohan” Oroszország. Ezért: „Meg kellett tehát kísérelniök, hogy megmentsék népüket és hazájukat. A kísérlet sikerült, rabláncukat eltépték, a forradalmi zsarnokságot egy ökölcsapással leterítették, eszközeit börtönbe vetették és ma már Leninék urai a helyzetnek.” Bár a cikk címében „forradalom” szerepelt, az újság olyan „ellenforradalomként” írta le a bolsevik hatalomátvételt, amelynek az a célja, hogy végre földet és békét adjon az orosz népnek.

sztalin_lenin_es_kalinyin.jpg

Sztálin, Lenin és Kalinyin (Forrás: Wikipedia)

Hatvany Lajos Pesti Naplója egyedüliként azonosította puccsként az „új forradalmat”, és még azt a vádat is felidézte, hogy Lenin a németek ügynöke. „A maximalisták államcsínye bekövetkezett: és idáig teljesen siker” – írta a lap az 1917. november 9-i szám vezércikkében. A cikket szerző Feleky Géza ismertette az előzményeket, és hogy a kezdetben népszerűtlen bolsevikok miként szerezték meg a hatalomátvételükhöz szükséges támogatást: „Mikor [júliusban] Lenin először vitte barikádokra a szociális forradalom és a gyors békekötés pártját: akkor még a pétervári munkástanács többsége is a bolsevikiek ellen és a kormány mellett foglalt állást. A pétervári proletariátus nagy része ugyan fegyvert fogott Lenin szavára: de a szervezetlen tömeget könnyűszerrel legyőzték a kormány csapatai. Leninnek menekülnie kellett és Kerenszkij sajtója »leleplezte« a bolsevikiek vezérét, hogy fizetett ügynöke a németeknek. Most azonban szisztematikus előkészítés után és sokkal kedvezőbb körülmények között ismételte meg a bolsevik párt kísérletét a hatalom megszerzésére.” Kerenszkij népszerűsége akkor rendült meg Feleky szerint, amikor Kornyilov tábornokkal megegyezve kísérletet tett a kettős hatalom felszámolására, a forradalmi csoportok és a pétervári szovjet „letiprására”.

A Népszava is a Kerenszkij-kormány támogatottságának elvesztéséről és a bolsevikok népszerűségének növekedéséről értekezett az Új forradalom című, 1917. november 9-i cikkében, amelyben szintén nem egy erőszakos kisebbség hatalomátvételeként értelmezték a Péterváron történteket: „A bolseviki-agitáció a többségre jutott a proletártömegekben, a munkástömegek pedig új forradalommal hatalomra lendültek Pétervárott.” Kornyilovot a „gyáraikat féltő tőkések” és a „földjeiket féltő nagybirtokosok” képviselőjeként írta le a szociáldemokrata napilap, és a mérsékelten szocialista és radikális polgári Kerenszkij-kormányzat bolsevikok általi megdöntését a francia forradalom történéseihez hasonlította: „A most induló új forradalom tisztára proletármozgalom és így elmondhatjuk, hogy az orosz revolúció ma a pétervári munkások és katonák győzelmével és kormányra jutásával eljutott kifejeződésének csúcsáig. 1917 orosz forradalma is ugyanazt a képet tárja elénk, mint 1789 francia forradalma: egyik osztály a másik után ragadja meg a kormányhatalmat, hogy azután a következő letaszítsa és messzemenőbb programot tűzzön ki a revolúció céljaként. Amily fájdalmas és viharokkal teljes volt a nagy francia forradalom útja a gironde-tól a jakobinusokig, olyan sok harcon keresztül száguldott a nagy orosz forradalom a kadettektől a bolsevikiekig.”

A Népszava utalt egy másik – figyelmeztető – párhuzamra is, amely Lenin fejében is létezett: két és fél hónappal a hatalomátvétel után, mikor még mindig a bolsevikok kezében volt a hatalom, megjegyezte, hogy túlélték az 1871-es párizsi kommünt. Ezzel történelmet írtak.

Felhasznált irodalom:

Az orosz polgárháború – Kerenszkijt elfogták – A bolsevikiek a békéért = Budapesti Hírlap, 1917. november 10.

Pétervárott győzött a békeforradalom = Magyarország, 1917. november 9., 1.

A harmadik orosz forradalom = Magyarország, 1917. november 10., 1-2.

A bolseviki forradalom = Világ, 1917. november 9., 3.

Trockijék és Hertlingék = Világ, 1917. november 10., 1.

Véres utcai harcok árán győzött a pétervári forradalom = Az Est, 1917. november 10.

Új fejezete… = Az Est, 1917. november 10.

Péterváron győzött az új forradalom = Pesti Napló, 1917. november 9.

Új orosz forradalom = Népszava, 1917. november 9.

 

Az első világháború. A XX. század őskatasztrófája. Szerk.: Stephan Burgdorff – Klaus Wiegerle. Budapest, 2008.

Hobsbawm, Eric J.: A szélsőségek kora. A rövid 20. század története. 1914–1991. Budapest, 1998.

Krausz Tamás: A cártól a komisszárokig. Az 1917-es oroszországi forradalmak történetéből. Budapest, 1987.

Krausz Tamás: A hatalmi elit ma is retteg a forradalom örökségétől = Népszava Online, 2017. november 4.

Szalay Gábor: Az 1917. évi orosz forradalom = Újkor.hu, 2017. november 7.

Szegő Iván Miklós: Német ügynök volt-e Lenin? = HVG.hu, 2010. december 9.

A bejegyzés trackback címe:

https://hat-had.blog.hu/api/trackback/id/tr7513402367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2017.11.29. 16:34:23

Itt egy összefoglaló írás az ideológiákról, az ideológiagyártás eszközeiről, a propagandáról, arról, hogy az emberek miért olyan fogékonyak az ideológiákra, stb... Lásd benne a kommunizmus kudarcának legfontosabb okait is:

egyvilag.hu/temakep/072.shtml

Jakab.gipsz 2017.11.29. 17:16:11

Összefoglalva a a bolsevikok ügyesebben hazudoztak, azért mert az ígéreteikből semmit sem tartottak be.

Ami érthető meg ha tudomásul vesszük azt a történelmi tényt, hogy a Marxizmus mint társadalom-filozófiai diszciplína (rendszertan) egy áltudományos hablaty, (illúzió), amit nem lehetséges a gyakorlatba átültetni.

Csakhogy ezt akkor még senki sem tudta, Marxra rábizonyítani és bebizonyítani.

De ma már tudhatnánk ha akarnánk.

Duplaxiii 2017.11.29. 18:13:02

Érdekes írás.
De nagyon meleg a pite!
Történelmileg már igazolt, hogy a szovjet bolsevik forradalom(!) egy cionista puccskísérlet volt, pontosabban nem is kísérlet.
Csak a hatalmat elég sok év múlva és rettentő brutalítással tudták megőrizni. Jellemzően egy valódi forradalomra épültek rá, majd már puccsal legyilkolták az addigi szövetsségeseiket, akik a többség volt vakójában.
Ez nálunk is megtörtént a kékcédulás választásnál, itt is csak apróség volt az kommunista párt, de kis csalás, majd leszámolás, majd terror és meglett a nép "akarata".
De a pite nem ezért meleg, hanem:
- mert még rohadt sok híve van ennek a mocskos időszaknak! Akik ma is ugyaolyan módszerekkel "dolgoznának" ellenünk...
- és a mai neoliberális szekció pontosan a korai bolsevik elvekkel operál, remékhetően nem jutnak el a különböző mozgalmak a tarkónlövésig.
.
Sajnos a fiatalokat kellene ezzel a korszakkal megösmertetni (én megtettem a fiammal még 7-8 éves korában!), hogy mire eléri őket a mai beteg világ, már immunisak legyenek az új korunk brutál emberellenes mozgalmaikkal szemben.

Forum Curia 2017.11.29. 18:48:06

Hogy honnan ered az a városi legenda, hogy Lenint a német állam juttatta volna 1917-ben Svájcból Oroszországba, rejtély.

Eleve kétséges, hogy a front-harcokkal elfoglalt németek foglalkoztak volna Lenin utazásával. Arról nem beszélve, hogy sejtették volna Lenin munkásságának jelentőségét vagy azt, hogy milyen fontossá válik majd később személye.

Valójában Lenin 1917 közepén a nyugati hatalmak szemében egy volt a sok oroszországi bolsevik illetve egyéb forradalmi vezető között, akit kellemetlen, veszélyes provokátornak tartottak. Nem akadt olyan állami vezető, aki ezen túlmenően különösebb jelentőséget adott volna Lenin személyének.

- duplagondol 2017.11.29. 19:39:58

@Forum Curia: Lenin német utaztatása történelmi tény, egy történész sem vitatja.

Forum Curia 2017.11.29. 20:32:52

@- duplagondol: Azt nem vitatják, hogy vonaton ment Svájcból Oroszországba. De hogy következik ebből, hogy a német kormány DIREKT, valamiféle hátsó szándékkal, a cáRi állam gyengítésének fondorlatos tervével "utaztatta" Oroszországba?

grungi · http://grungirpg.blog.hu 2017.11.30. 05:58:01

Na ne, egyetlen oka volt, hogy a bolsevik erők tudtak győzni akkor: Az ő csapataik voltak a legjobban szervezettek.
Ha tényleg volt népi támogatottságuk, akkor azt mivel magyarázzátok, hogy a választásokon nem ők győztek?

"A választásokon a mensevikek, az eszerek és az őket támogató két kis párt 62, a bolsevikok alig 25 százalékot kaptak. Az alkotmányozó gyűlésben azonban a kisebbségben lévő bolsevikoknak sikerült elérniük a tanácskozás feloszlatását."

mult-kor.hu/cikk.php?id=18844

grungi · http://grungirpg.blog.hu 2017.11.30. 05:58:58

@Forum Curia: A német kormány lehet nem, de a titkosszolgálat annál inkább.

- duplagondol 2017.11.30. 06:46:07

@Forum Curia: Fritjof Meyer idézi a tanulmányában azt a titkosszolgálati jelentést, ami szerint "Lenin beléptetése Oroszországba sikerült. Teljes mértékben kívánságunk szerint dolgozik”. És nem csak a Cég volt a ludas: az akció Ludendorff német birodalmi tábornok felügyelete mellett zajlott, a kormány pedig összesen 82 millió aranymárkát bocsájtott Lenin rendelkezésére.

www.spiegel.de/spiegel/spiegelspecial/d-30300032.html

wasserkopf 2017.11.30. 21:09:06

@grungi: Egy választási győzelemhez a nép (a szavazásra jogosultak) nagy részét meg kell győznöd az igazadról, és el kell érni, hogy el is menjenek, és rád szavazzanak. A nép túlnyomó része az akkori Oroszországban (is) az isten háta mögött, eldugott lukakban élt, és a tömegkommunikáció fejletlensége miatt elérhetetlen volt a forradalmi pártok számára.
Egy forradalomhoz elég pár jól szervezett, mozgósítható és mobilizálható, meglehetősen agresszív és jól felfegyverzett csapat. Ezek pedig a nagyvárosokban, a nagyvárosok környékén elérhetőek, bevethetőek voltak. Munkások, katonák, ilyesfélék.
Ha bárhol, bármilyen forradalom előtt ("akár fél órával is")rendeztek volna egy "választást", a forradalom győztes erői a futottak még kategóriában lettek volna...