Összesen 116 filmben játszott, forgatott Magyarországon, Németországban, de igazi sikereit az USA-ban aratta a Dracula címszerepében ismertté vált Lugosi Béla. A halála után, 1960-ban kapott csillagot a hollywoodi hírességek sétányán, a Walk of Fame-en. A sors fintora, hogy míg őt magát soha nem ismerték el filmes díjjal, az alakját megformáló Martin Landau Oscart kapott az Ed Wood című filmben nyújtott teljesítményéért, amely Edward D. Wood rendező és Lugosi Béla kapcsolatát örökítette meg.

KABA ESZTER CIKKE

A magyar származású színész Blaskó Béla néven született Lugoson 1882-ben, egy bankárcsalád negyedik gyermekeként. 12 éves korában elszökött otthonról, először bányamunkásként tengődött, ezután került a színház világába. Vidéki színészként kezdte, majd alig két év alatt a fővárosi közönség egyik kedvence lett. Játszott a Magyar Színházban, majd a Nemzetibe szerződött. Itt mutatták be 1914 februárjában A nők barátja című Dumas-darabot, amiben Lugosi is kapott egy kisebb szerepet: De Montègre alakját formálta meg. A „hegyvidék vad szerelmesének” figurája jól állt neki, a kritikát jegyző újságíró szerint előadásmódja „jó reményeket” fakaszt, és meleg hangját dicsérték.

lugosi_szinhazielet_1915_1_szam.jpg

Lugosi Béla a Színházi Élet 1915/1. számában

A háború kitörésekor, az általános mozgósítás idején önként jelentkezett frontszolgálatra. Először a szerb és az orosz hadszíntéren szolgált, de fél év után súlyos sebesüléssel kórházba került. Felépült, majd újból frontszolgálatra kérte magát - ezúttal az olasz frontra került, itt azonban néhány hónap után idegei felmondták a szolgálatot. Visszarendelték a hátországba, ahol tartósan szabadságolták, végül leszerelték, így 1916 áprilisától ismét visszatért a Nemzetibe. A színház szívesen foglalkoztatta a fiatal tehetséget, alakításait a kritikusok rendre méltatták. Ha lehet, még feljebb került a képzeletbeli népszerűségi ranglistán, mikor 1918-ban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül 2. osztályú ezüst vitézségi érmet kapott.

A váratlan „pálfordulás” ezután következett be, amikor Lugosi 1919 februárjában színészszakszervezetet alapított, majd a Tanácsköztársaság idején a színész- és zenészszakszervezeteket tömörítő Színházi Alkalmazottak Szervezete Országos Szindikátusának elnöke lett. Sőt, a közoktatási népbiztos „szabadságolta” a Nemzeti Színházból, hogy el tudja végezni „a színházak kommunizálásával kapcsolatos” feladatait.

A Tanácsköztársaság bukása után először Ausztriába, majd Berlinbe menekült – itt újságírónak adta ki magát, de hamar lebukott. 1919 őszén a Tolnai Világlapja pedig már úgy mutatta be Lugosit, az egykori közönségkedvencet, mint veszedelmes kommunistát, aki lakatoslegényből lett a Nemzeti színésze.

Az 1920-as évek elején így a jobb megélhetés reményében hajózott Amerikába. Hiányos nyelvtudása miatt először csak kisebb, „névtelen” szerepeket kapott. A hírnevét megalapozó Dracula című filmet 1931 februárjában mutatták be New Yorkban. A másfél órás horrorfilm 1931. októberi, hazai premierjén a Nemzeti Sport újságírója szerint Lugosi „magas, szuggesztív” alakja uralta a vásznat. A Horthy-korszakban számtalan filmjét láthatta a hazai közönség, a mozik – közönségcsalogatóként – mindig feltüntették hirdetéseikben a nevét.

lugosi_dracula_1931_forras_wikimedia.jpg

Lugosi Draculaként 1931-ben (Forrás: Wikimedia)

1919-es „botlását”, úgy tűnik, viszonylag hamar megbocsájtották (legalábbis a közönség). Az Álomgyár sztárjáról 1935-ben már a Színházi Élet is tudósított, hiszen Lugosi, a „Dracula sztárja”, Az ember tragédiáját tervezte színpadra állítani a Hollywood Bowl színpadán, önmagát Luciferként elképzelve. A lap képes beszámolót közölt a színész kinti életmódjáról, hatalmas pipagyűjteményéről, és természetesen nem feledkezett meg arról sem, hogy dicsérje Lugosi szociális érzékenységét, aki a hollywoodi magyarok közül egyetlenként tart fenn kapcsolatot a „névtelen” kint élő magyarokkal, eljár rendezvényeikre és „segít, ahol tud”.

A színész ekkor már negyedik feleségével élt. Első felesége, Szmik Ilona, alig kétévnyi házasság után nem követte férjét az emigrációba. Lugosi második és harmadik házassága sem volt hosszú életű, sőt, harmadik feleségétől állítólag négy napnyi (!) házasság után vált el, mivel a fiatalasszony nem vetette meg az italt és már nászéjszakájuk reggelén enyhén alkoholszagú „Jó reggelt, drágám!-mal üdvözölte férjét. Lugosi válaszút elé állította az asszonykát: vagy ő, vagy az alkohol. Nos, az utóbbi nyert. A válás oka hivatalosan az összeférhetetlenség volt.

lugosi_szinhazielet_1935_10_szam.jpg

Lugosi kedvenc kutyájával a Színházi Élet 1935/10. számában

Egyetlen fia, ifjabb Lugosi Béla 1938-ban született negyedik feleségétől, Lillian Arch-tól, az 56 éves korában apává lett színész óriási örömére. 1953-ban azonban Lilliantől is elvált, de 1955-ben ismét megnősült. Ötödik, egyben utolsó felesége túlélte őt.

Filmes karrierje 1945 után leszálló ágba került. TV-sorozatokban kezdett játszani, majd az ötvenes években B kategóriás horrorfilmekben tűnt fel – Drakula alakjába örökre beskatulyázta.

1919 után nem járt többé Magyarországon, bár 1932-ben a legenda szerint az olimpiai bajnok vízilabdacsapat szövetségi kapitányának, Komjádi Bélának könyörgött Los Angelesben, hogy intézze el a hazatérését. Komi bácsi megpróbálta a lehetetlent, de a válasz az volt, hogy Tanácsköztársaság-beli szerepéért bíróság elé kéne állnia, így nem térhetett haza. 1956 augusztusában hunyt el szívinfarktusban.

Felhasznált irodalom:

Nemzeti színház = Budapesti Hírlap, 1914. február 25.

A harctérről visszatért színész = Pesti Hírlap, 1916. március 25.

Lugosi Béla = Színházi Élet, 1916/14.

A pártütők = Budapesti Hírlap, 1917. február 13.

Budapesti Közlöny, 1918. június 4. (126.)

A színész szakszervezet közgyűlése = Pesti Hírlap, 1919. április 15.

Lugosi Béla feladata = Színházi Élet, 1919/13.

Színészek a kommunizmus alatt = Tolnai Világlapja, 1919. október 4.

Magyar kommunisták Berlinben = Az Est, 1919. október 9.

A színészek új szerződése = Magyarország, 1919. október 12.

Hollywoodi házasság = Pesti Napló, 1930. február 2.

Lugosi Béla új Dracula alakítása annyira felizgatta a premier közönségét, hogy a nézőtéren hangos szóváltások támadtak = Nemzeti Sport, 1931. október 13.

Az ember tragédiája Hollywoodban = Színházi Élet, 1935/10.

„Kísérteties, hátborzongató!” = Az Est, 1939. február 16.

Németh János: Komjádi aranycsapata = Képes Sport, 1989. november 14.

Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? = Filmvilág, 1996/10.

Kövesse a Politikatörténeti Intézet első világháborús Facebook-oldalát!

A bejegyzés trackback címe:

https://hat-had.blog.hu/api/trackback/id/tr2212279895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.