Noha a háború első évében még élénk társasági élet folyt a fővárosban, a harcok második-harmadik esztendejében bizonyos fokú „szűk-ség” már az élet minden területén jelentkezett - így a divatban is. Az első világháború új helyzet elé állította a nőket, át kellett venniük a hadbavonult férfiak helyett a családfő szerepét. Új női ideál született - szó szerint új (a korábbinál lényegesen rövidebb) köntösben.

"A háború hosszú, de a szoknyák rövidek" - szól az ismert mondás. Vajon az elit hatására született az új divat, vagy inkább kényszer szülte megoldásként? Milyen irányba módosult a nőideál a megváltozott szerepek és a nők munkába állásának következtében? Mit ettek, hogyan főztek? Milyen (ma is használt) recepteket hozott a nyersanyaghiány? Mennyiben változtatta meg a háború a kávéházba járók szokásait, a látogatók társadalmi összetételét? A New Yorkból valóban rossz kávéház lett, tényleg odaszokott az "aljanép"? Igaz, hogy a világháború alatt maga Budapest is eléggé lezüllött?

A Politikatörténeti Intézet első világháborús beszélgetéssorozatában Prosinger Lívia beszélgetett F. Dózsa Katalin művészettörténésszel és Saly Noémi irodalomtörténésszel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.