A magyar kormány egyre konzervatívabb irányba tolódott a világháború utolsó évében, és igyekezett korlátozni az erősödő munkásmozgalmat. Ennek ellenére a szociáldemokrata párt központi lapjának, a Népszavának 1918 tavaszán sikerült elérnie, hogy változtassanak a zsírjegyek beváltásán, mert a korábbi gyakorlat tarthatatlan helyzethez, éjszakai-hajnali sorban állásokhoz vezetett, sőt, a karhatalmat is bevetették a „zsírácsorgásban” résztvevő asszonyok ellen.

1918. május 7-én Bukarestben aláírták a különbékét a központi hatalmak és Románia között. Az egyezmény nem sokáig volt hatályban, egyetlen tartós(abb) eredménye az volt, hogy Románia és Besszarábia egyesülését elismerte Németország és három szövetségese, köztük az Osztrák–Magyar Monarchia. A Pesti Napló hiába írta az aláírás után: „ma örüljünk annak, hogy a Székelyföldön és a szász városokban megnyugodva hajtotta fejét álomra a magyar határ népe”.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Az egyén jelentéktelenségét hangsúlyozta a Népszava vezércikke Marx születésének századik évfordulóján, 1918. május 5-én, majd a cikkíró mégiscsak Marx személyét kezdte dicsőíteni. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt ünnepségének szónoka, Kunfi Zsigmond a háborús válságból való kiutat a marxi osztályharcos politikához való visszatérésben látta. Az MSZDP radikalizálódása összefüggött azzal, hogy a hatalmon lévő politikai elit nem váltotta be a korábbi ígéreteket és nem szélesítették ki a választójogot Magyarországon.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Németországot és az Osztrák–Magyar Monarchiát az antantnál sokkal jobban sújtotta az első világháború, különösen, ha a gazdasági hatásokat nézzük. Ezt a legszemléletesebben a disznózsír árának alakulásán mérhetjük le: míg itthon 1914 és 1918 között ezer százalékos volt a drágulás, addig az angolszász árutőzsdéken 1914 és 1917 között csak 2–3-szoros áremelkedést figyelte meg a Deutsche Bank.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A Monarchia hatóságait meglepte, hogy 1918 elején, még a bolsevikokkal kötött különbéke előtt egyre több osztrák–magyar hadifogoly szökött át a fronton és próbált hazatérni. A belső társadalmi feszültségek miatt a bécsi és budapesti hatóságok különböző óvintézkedéseket tettek. A magyar hadügyminiszter vérlázító nyilatkozattal indokolta, hogy a hadifoglyokra miért vár az egészségügyi karantén után még egy négyhetes „erkölcsi vesztegzár” is: azért, hogy „emberekké változtassák át” őket. Valójában a bolsevik ideológia terjedésétől féltek a hatóságok - ezt azonban nem akadályozhatták meg: egykori oroszországi hadifogoly volt később a Tanácsköztársaság több vezetője is.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Az I. világháború már majdnem negyedik éve tombolt, 1918 áprilisában zajlott az utolsó nagy német offenzívasorozat a nyugati fronton (amibe Németország belerokkannt), Bécsben pedig a Monarchia utolsó nagy támadását tervezgették Olaszország ellen – ebbe pedig az egész dualista állam bukott bele utóbb. Mindeközben szinte ártalmatlannak tűnt egy megjegyzés, amit az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere, Ottokar Theobald Otto Maria Graf Czernin von und zu Chudenitz engedett meg magának – ez azonban az egyik legsúlyosabb diplomáciai válsághoz vezetett a világháború idején.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A munkaidő szabályozásának kérdései komoly konfliktusokat okoztak az első világháború második felétől. A húsipari munkásoknak csak 1918 tavaszán (!) adták meg a vasárnapi munkaszünetet. Ezzel közel egy időben a vasmunkásoknál viszont éles konfliktus alakult ki a gyárosok és a dolgozók között a nyolcórás munkanapért folytatott küzdelemben: hatvanezer embert zártak ki átmenetileg a tulajdonosok az üzemekből. Végül azért a munkásoknak is tettek gesztusokat a gyárosok.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Megindult a nyugati nagy embermészárlás” – ezt a címet adta a Népszava 1918. március 22-én tudósításának, amelyben az előző napi német offenzíváról számolt be. Ez a hadművelet Franciaország területén, de elsősorban brit csapatokat célzott meg. Az offenzíva az utolsó nagy német támadássorozat kezdetét jelentette, amely júliusig tartott, de a végső német győzelmet nem érte el, csak a központi hatalmak összeomlását gyorsította fel.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Az első világháború utolsó hónapjaiban kevés pozitív hír volt és kevés maradandó érték keletkezett Magyarországon. Ám a Szépművészeti Múzeum még ezekben az időkben is elismerésre méltó kiállításokat rendezett és komoly szakértőket foglalkoztatott, akik közül az egyiket 1918 márciusában nevezték ki (beosztott) igazgatóvá.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A nemzetközi nőnapot nem mindig tartották március 8-án, ennek a modernkori ünnepnek a hagyományai rendkívül bonyolultak. Magyarországon például az első világháború utolsó három évében minden esztendőben más napra estek az ünnepségek, előfordult, hogy április elsején is rendeztek ilyen programot.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE