Oh jaj, hadat üzent Kína

2017.09.19. 21:00

Sírva áll meg minden üzem, / Még az ég is mintha rína, / Oh jaj, Kína hadat üzen, / Oh jaj, hadat üzent Kína. / Jön ellenünk száz csodával, / Szeges tornyú pagodával, / Kövér bálványok sorával, / Buddha bűvös potrohával.”

Kína annyira messze volt – legalábbis 1917-ben – és olyan jelentéktelen „európai erőt” képviselt, ráadásul saját háza táján sem tudott rendet tartani, hogy hadba lépése a Borsszem Jankó vicclap verselője szerint se nem osztott, se nem szorzott. És valóban, sem pagodákat, sem Buddhákat nem szórtak az égből Budapest felett – legfeljebb apró változataikat a kávéházak előtti árusok ládáiból. Igaz, Kína hadba lépésénél senki nem is nagyon számított rá, hogy átalakulnak az isonzói erőviszonyok vagy éppen a Monarchiát megrendíti „gyarmatainak” – pontosabban az 1-1,5 négyzetkilométeres tiencsini kerületének – elvesztése. Budapestről nézve más nemigen forgott kockán 1917. augusztus 14-én, amikor a hadiállapot beállt. Az alábbiakban azt tekintjük át, mi lett az apró osztrák–magyar terület sorsa, miként befolyásolta a magyarországi kínai és kínai magyar közösség életét a hadüzenet – és hogyan vett részt Kína a háborúban.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

Gróf Mikes Ármin a háromszéki Mikes család leszármazottjaként 1868-as születésekor biztos anyagi háttérre és jó közigazgatási karrierperspektívára számíthatott – és egy erdélyi arisztokrata származású feleségre. Felmenői és oldalági rokonai számára ez a világ volt adott, a család több tízezer holdas – ám főként erdőkből álló, részben osztatlan közös tulajdonban lévő – birtoka is nagyjából erre jogosította fel a Habsburg Birodalom hierarchiájában. Ehhez képest az első világháború végére Mikes már a faipar olyan megkerülhetetlen mágnása lett, aki családját partnerként el tudta fogadtatni még a Monarchia legzártabb arisztokrata köreivel is.

EGRY GÁBOR CIKKE

1914 ősze rosszul indult a színházkedvelő közönség számára (is): a háborús helyzetre való tekintettel ideiglenesen felfüggesztették a Nemzeti Színház és az Operaház üzemeltetését, azaz az ország első színházában is „hallgattak a Múzsák”. A színházi „böjt” azonban csak részleges volt, hiszen a magánkézben lévő színházak, többek között a Vígszínház és a Király Színház folyamatosan játszottak a háborús évek alatt. Végül a Nemzeti sem tartotta sokáig zárva kapuit: 1915 januárjától ismét fogadták a nézőket. A közben eltelt négy hónapnak leginkább a zárva tartott állami színházak alkalmazottai itták meg a levét, akik – mivel nem játszottak és így jegybevételt sem produkáltak – csökkentett fizetést kaptak, néhányuk pedig egyáltalán nem részesült semmiféle juttatásban. A kényszerszünet végének talán azok a fiatal színészek örültek a legjobban, akik 1914 tavaszán diplomáztak és szerződtek a Nemzetibe, de bizonyítási lehetőséghez a háború kitörése miatt nemigen jutottak. Közéjük tartozott a fiatal, 21 éves Bajor Gizi (1893–1951) is.

KABA ESZTER CIKKE

1917 júliusában nagyon elszálltak a tengerhajózási részvények árai, már három-négyszer többet értek, mint 1914 közepén, de egy napon belül is százkoronás hullámzások fordultak elő. A lapok már azt követelték, hogy fel kéne függeszteni az egy napon belül túlságosan nagy ingadozást mutató részvények kereskedelmét. Elhangzott olyan javaslat is, hogy minden tranzakciót az adott nap adott részvényére vonatkozó üzletkötések átlagárán kéne elszámolni. Miért fluktuált így a hazai tőzsde a világháború alatt, és miért értékelődtek fel pont egy olyan időszakban a tengerhajózási részvények a budapesti értéktőzsdén, amikor a magyar vállalatok hajói tétlenségre voltak ítélve? És mi lett ezeknek a sorsa a békeszerződés után?

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

Amíg az osztrák miniszterelnökök váltakozása és Tisza István bukása 1917. május végén még könnyen a Monarchia új uralkodójának, IV. Károlynak a számlájára volt írható, Theobald von Bethmann-Hollweg német kancellár távozása 1917. július 14-én egyértelművé tette, hogy a központi hatalmak vezetésben bekövetkező változásoknak sokkal mélyebb oka is volt, mint az uralkodói szimpátia.

EGRY GÁBOR CIKKE

Ó, a Balaton, régi nyarakon

2017.08.15. 14:00

A Balatonra egy hétre jöttem / Hogy vitorlázzak, s napozzak közben / Mikor egy nő ült römizni mellém / Ez történt Lellén.” Noha biztosak vagyunk benne, hogy a háború alatt is történt ehhez hasonló romantikus eset a magyar tenger partján, azonban a pihenni vágyók közel sem töltötték idejüket olyan gondtalanul a tónál, mint a boldog békeidőkben – nyaralás ide vagy oda, a hétköznapi nehézségek az üdülővendégeket sem kímélték.

KABA ESZTER CIKKE

A katonaszabadító

2017.08.08. 15:00

1917 júliusában a bíróság három és fél évi börtönbüntetésre és 14 ezer korona pénzbüntetésre ítélte Fődi Emil budapesti tisztiorvost. Emellett bő egy évvel korábbi letartóztatása alkalmával 160 000 korona készpénzt is lefoglaltak a lakásán, amit szintén nem kapott vissza. Fődi perét, amely később megjárta a másod-, majd harmadfokú fellebbviteli fórumot is, a sajtó nagy figyelemmel kísérte. A lapok nem „orvosbűnözésről” írtak, hanem „katonaszabadítási” botrányról, de a vádlott egy olyan sajátos területen követte el a csalásait, amelynek igazi piacát a háború teremtette meg, és ahhoz, hogy e téren anyagi előnyökhöz jusson, orvosnak kellett lennie.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

Tisza István bukása, majd Esterházy Móric miniszterelnöki kinevezése nyomán hirtelen felélénkült a vidéki politikai élet is a háborús Magyar Királyságban. Addig a politikát alapvetően az esetleges országgyűlési időközi választások jelentették volna, bár a pártok közti megegyezés alapján a megüresedett választókerületekben a mandátumot korábban birtokló párt állíthatott jelöltet és a többiek megígérték, hogy nem kelnek versenyre vele. Az ebből következő egyhangú választások mellett sor került még megyegyűlésekre is, de azok a hadi erőfeszítések támogatásáról és az ehhez szükséges közigazgatási intézkedésekről és rendszabályokról szóltak – annál inkább, mivel a kormánynak különleges jogkört biztosító törvények alapján rendszerint a főispánok látták el a kormánybiztosi feladatokat, és így ők gyakorolták a kormány háború idejére szóló jogköreit is, végképp átvéve a közigazgatás irányítását.

EGRY GÁBOR CIKKE

Áttekintésünk második részét az első világháború alatti vallásos felbuzdulás ismertetésével zártuk, amellyel együtt – különös ellenmondásként – csökkent a pápa presztízse. Ennek oka az volt, hogy XV. Benedek pápa (1914–1922) semlegességre igyekezett törekedni, ami azonban csak azzal járt, hogy az egyik vagy másik oldalt támogató nyilatkozatok híján semelyik hatalmi tömb se érezte magáénak a szentatyát: a franciák „német”, a németek „francia” pápának gúnyolták.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

Bár a fenti címet részben egy Stahl Judit-szakácskönyvről kölcsönöztük, az alábbiakban nem jópofa, húsz perc alatt elkészíthető ételsorokat fogunk közölni, hanem hadirecepteket – és ezeknek az elkészítése, akárcsak a fogyasztása, jóval időigényesebb volt. Az élelmiszerellátás kérdése, a fogyasztás szűkülése és az áruhiány kardinális problémái voltak a háborús éveknek, ezért több írásban is foglalkoztunk már ezekkel a témakörökkel honlapunkon. Mielőtt rátérnénk a konkrét ételsorokra és háztartási trükkökre, összegezzük újra a legfontosabbakat.

KABA ESZTER CIKKE