A goromba kalauznő is elnémul menten, ha egy csomag valódi Kotányi paprikával kínálja meg az ember” – így szólt egy humorosnak semmiképp nem nevezhető hirdetés 1916-ban. Manapság sem túl népszerű foglalkozás a BKV-ellenőré – mondhatni, 100 év alatt mit sem változott helyzet. Sőt akkoriban talán még jobban utálta és lenézte az utazóközönség a budapesti villamosok kalauznőit, akiket a korabeli „polgári és vicclapok naponta útszéli szellemeskedéssel elegyes, szidalmazó pergőtűz” alá vettek.

IGNÁCZ KÁROLY CIKKE 

Az 1916-os amerikai elnökválasztást legalább olyan intenzív figyelemmel kísérték Európából, mint a 2016-os párját. A háború dúlta kontinens lakói és a hadviselő felek tisztában voltak az Egyesült Államok jelentőségével, és azzal is, hogy az ország szerepvállalása döntő befolyással lehet a küzdelem kimenetelére. Ennek megfelelően a jelölteket is vélt háborúpárti, antantbarát vagy németszimpatizáns (bár ilyen nemigen akadt) beállítottságuk alapján értékelték.

EGRY GÁBOR CIKKE 

100 éve, 1916. november 21-én halt meg Ferenc József. Erre emlékezve egy négyrészes cikksorozatot indítottunk, amelyben különböző nézőpontokból idézzük fel a császár és király életét és uralkodását. Az utolsó részben azt mutatjuk be, hogyan tudósított a korabeli magyar sajtó az uralkodó haláláról, milyenek voltak a nekrológok.

100 éve, 1916. november 21-én halt meg Ferenc József. Erre emlékezve egy négyrészes cikksorozatot indítottunk, amelyben különböző nézőpontokból idézzük fel a császár és király életét és uralkodását. A harmadik részben a Kaiser szalámi arcának személyiségét fektetjük a történetírás kanapéjára.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE 

100 éve, 1916. november 21-én halt meg Ferenc József. Erre emlékezve egy négyrészes cikksorozatot indítottunk, amelyben különböző nézőpontokból idézzük fel a császár és király életét és uralkodását. A második rész témája az uralkodó és a hölgyek öröme.

KABA ESZTER CIKKE 

100 éve, 1916. november 21-én halt meg Ferenc József. Erre emlékezve egy négyrészes cikksorozatot indítunk a Hadszíntéren és Hátországon, amelyben különböző nézőpontokból idézzük fel a császár és király életét és uralkodását. Az első rész témája az uralkodó és soknemzetiségű birodalma, avagy a nemzeti kérdés problémái.

EGRY GÁBOR CIKKE

Egy francia orvosetikai vitáról számolt be Az Est olvasóinak 1916 nyarán. Az eset egy hadikórházból indult, ahol egy Baptiste Deschamps nevű katona ellenszegült az orvosának: nem is akárhogyan, hirtelen felindulásában ötször-hatszor alaposan felpofozta az őt kezelni akaró doktort. Ha az ügy a hadsereg berkein belül marad, az algériai születésű – a lap által zuávként emlegetett – férfit halálra ítélik parancsmegtagadás miatt, hiszen a sértett ezredorvos, Vincent Clovis neurológus a felettese volt. A hadseregben pedig – háború idején különösen – nem szokás ütlegelni a feljebbvalót. 

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

takacs_beszelgetes.jpgA technika természetesen a korábbi időszakok háborúiban is szerephez jutott, az első világháborúban azonban a tudományos verseny új dimenziókba lépett. Olyan új területek léptek be a versengésbe, mint az aviatika, a páncélos járművek, a tenger alatti hajózás. Ám emellett nagymértékben fejlődtek olyan, nem elsőrendűen háborús célokat szolgáló ágazatok is, amelyeknek épp a hadviselés gerjesztette igény jelentette a húzóerőt, például a rádiótechnika vagy a vegyipar (a vegyi háborútól az élelmezésig). Takács Róbert, a Politikatörténeti Intézet kutatója, Gábor Zsolt (Postamúzeum) és Kiss László (Közlekedési Múzeum) arra keresték a választ a Politikatörténeti Intézet első világháborús beszélgetéssorozatának legutóbbi alkalmán, hogy melyek voltak a technológiai verseny fő frontvonalai a Nagy Háborúban, illetőleg hogyan jelentkezett a világháború okozta áttörés a polgári technológiákban.

„Van-e magyar társadalom? Nincs” – írta élete végén, 1927-ben a konzervatív jogtudós, Concha Győző, szomorúan látva, hogy a néhai rendek helyébe a „gazdagok, a módosak, a szegények és az ínségesek csoportja lépett”. Akik magukévá teszik Conchának és követőinek pesszimisztikus diagnózisát a magyar társadalmi kohézió hiányáról, ritkán felejtik el hangsúlyozni, hogy a magyar társadalom polarizálódásában milyen nagy szerepet játszott az első világháború.

Noha a háború első évében még élénk társasági élet folyt a fővárosban, a harcok második-harmadik esztendejében bizonyos fokú „szűk-ség” már az élet minden területén jelentkezett - így a divatban is. Az első világháború új helyzet elé állította a nőket, át kellett venniük a hadbavonult férfiak helyett a családfő szerepét. Új női ideál született - szó szerint új (a korábbinál lényegesen rövidebb) köntösben.