Bár a fenti címet részben egy Stahl Judit-szakácskönyvről kölcsönöztük, az alábbiakban nem jópofa, húsz perc alatt elkészíthető ételsorokat fogunk közölni, hanem hadirecepteket – és ezeknek az elkészítése, akárcsak a fogyasztása, jóval időigényesebb volt. Az élelmiszerellátás kérdése, a fogyasztás szűkülése és az áruhiány kardinális problémái voltak a háborús éveknek, ezért több írásban is foglalkoztunk már ezekkel a témakörökkel honlapunkon. Mielőtt rátérnénk a konkrét ételsorokra és háztartási trükkökre, összegezzük újra a legfontosabbakat.

KABA ESZTER CIKKE

Áttekintésünk első részét az I. világháborús tabuk felsorolásával – például a frontkatonák közti homoszexuális viszonyok vagy a frontkatonák öngyilkossága – zártuk. Az 1914–1918, az újraírt háború című kötet szerzői, Stéphane Audoin-Rouzeau és Annette Becker rámutattak arra is, hogy miképp szorult ki az I. világháború emlékezetéből a civilek ellen elkövetett erőszak: „A Nagy Háború emlékezete csaknem kizárólagosan azt az erőszakot őrizte meg, amelynek áldozatai katonák voltak, és megfeledkezett a fegyvertelen lakosságot sújtó erőszakos cselekedetekről. És csaknem teljesen ennek fordítottja történt a második világháborúval.”

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

Ha Hámory László nem érezte volna úgy, hogy gazdag Arad megyei földbirtokosból kormánypárti országgyűlési képviselővé is kellene válnia – akár a nemzet üdvéért, akár a pénz–hatalom–befolyás háromszögének szinergiáit élvezendő –, akkor talán bűnügye sem szólt volna akkorát 1917 nyarán. És a korábbi évtizedek tapasztalatai alapján háromnegyed évig talán ő maga is elhitte, hogy nincs Hámory-ügy. De lett, hogy aztán végül mégis minden a feledés homályába merüljön.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

Amennyiben az I. világháború százéves historiográfiáján végigfuttatjuk tekintetünk, megállapíthatjuk, hogy először a politikatörténeti, diplomáciatörténeti megközelítések voltak jellemzőek, aztán a történészek a társadalom felé fordultak, majd jött a nyelvivel egybekötött kultúrtörténeti fordulat. Másképp szólva: az első azt vizsgálja, hogy miként jött létre a front; a második, hogy hogyan került a katona a frontra; a harmadik perspektívából azt szemlélhetjük, hogy a frontkatona miként tekintett a harctérre és miként érezte ott magát. Az I. világháború kutatásainak legújabb eredményeit és megközelítéseit foglalta össze az 1914–1918, az újraírt háború című kötet.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

Azé a föld, aki megműveli?

2017.06.20. 08:00

A Pesti Napló hasábjain a közéleti hírek között időről-időre felbukkantak első látásra inkább az üzleti oldalakra illő tudósítások. Tárgyuk általában egy-egy hatalmas, több tízezer holdas hitbizományi vagy egyházi birtok bérbeadása külföldi, német bérlőjelölteknek.

EGRY GÁBOR CIKKE

A Nagy Háború nemcsak a fronton lévő katonák, hanem a hátországban maradt családtagjaik életét is fenekestül felforgatta. A családfő berukkolásával nők és gyermekek maradtak ellátatlanul, ugyanakkor a pénzbeli segítségre és nem utolsósorban a mentális támogatásra nem csak az itthon lévők, de a fronton harcolók, vagy az onnan rokkantként hazatérők is rászorultak.

KABA ESZTER CIKKE

Sajátos jogvita tárult a hazai sajtó olvasói elé 1917 júniusában, amely mögött nyilvánvalóvá vált a – lemondott – kormányfő, de még inkább annak köre, illetve a vele szemben kritikus bulvársajtó-vállalat, Az Est kőkemény gazdasági (és hatalmi) csörtéje.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

A halál ordenáré, büdös, minden költészet nélkül való dolog” - írta Ignotus Bródy Sándor nekrológjában, de az idézet akár a somme-i csatáról szóló visszaemlékezések mottója is lehetne. Négy és fél hónap öldöklés és 1,2 millió ember halála után csak 11 kilométerrel került közelebb a front Berlinhez, vagyis méterenként több mint száz katona veszett oda. A semleges és eltávolító szakkifejezésekkel dolgozó hagyományos hadtörténetírás nem ábrázolhatta az értelmetlen vérontás szinonimájává váló ütközet valóságát, míg nem jött a hadtörténetírást megújító John Keegan, aki A csata arca című 1976-os könyvében megmutatta a somme-i csata igazi „arcát”.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

Tisza István kétségtelenül a dualizmus második felének meghatározó politikusa volt. A századfordulótól egészen 1918. október 31-én bekövetkezett haláláig megkerülhetetlen figurája volt a közéletnek. 1910-től a hatalmas többséggel kormányzó Nemzeti Munkapárt megkérdőjelezhetetlen vezetője volt, aki pártjában egyre inkább engedelmességre szorította a korábban önállósághoz szokott politikustársait; 1913 és 1917 között magyar miniszterelnök. Mindezek mellett személyének jelentőségét eltökélt reformtervei adták, amelyek azonban meghatározott keretek között maradtak.

EGRY GÁBOR CIKKE

A fenti idézet ugyan a Vasárnapi Újság című hetilapban jelent meg 1914 szeptemberében, de nem az újságíró egyéni véleményét tükrözte, hanem az országgyűlés által egy évvel korábban, 1913-ban elfogadott jogszabály tartalmára utalt. Az 1913-as törvény valójában a hadifoglyok jogait rögzítő, az 1899-es első hágai békeértekezleten elfogadott, 1907-ben módosított nemzetközi szabályozás meglehetősen kései adaptációja volt. A jogszabály becikkelyezése azonban azt jelentette, hogy egy esetleges háború idején a magyar kormánynak biztosítania kell az ország területén állomásozó hadifoglyok jogait, gondoskodnia kell megfelelő ellátásukról.

KABA ESZTER CIKKE