A jogállam leépülése, a személyi és sajtószabadság megsértése, a pszichiátria politikai célokra való felhasználása, a hatalmi önkény megnyilvánulása – ezek a teoretikus problémák is vizsgálhatók egy elfeledett, de kulcsfontosságúnak tűnő 1918. februári botrányban.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Parlamenti többség nélkül kormányozni próbáló kabinet, egymást eláruló politikusok, kompromisszumra képtelen pártok, letartóztatott radikálisok – az efféle megosztott elit még békeidőben is destabilizálna egy államot, de Magyarország ilyen politikai garnitúrával vágott neki az I. világháború utolsó évének.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Máig vitatott, hogy pontosan mi történt, annyit azonban tudni lehet a Monarchia haditengerészetének legnagyobb zendüléséről, hogy Magyarországon általában csak kényszeredetten vagy félreértelmezve – Horthyt sokszor tévesen belekeverve – emlékeztek a felkelésre. A délszláv országokban viszont mind a mai napig nagy terjedelemben foglalkoznak a szakértők a matrózlázadással.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A magyar belügyminisztérium 1918 elején a háborús vérveszteség pótlására akart akciót indítani. Elsősorban az amerikai magyarokat akarták megnyerni, hogy térjenek vissza az óhazába, pótlandó az iszonyatos emberhiányt. Jellemző, hogy a kínálkozó üzleti lehetőségre német hajótársaságok próbálták rávetni magukat – ám hiába.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Mit akart Lenin?

2018.01.16. 16:30

A magyar sajtót élénken foglalkoztatta a breszt-litovszki béketárgyalások idején, hogy az orosz bolsevikok vezérének mi is a valódi célja. Az Est 1918 januárjában megjelent cikke pontos képet festett: nem a németekkel való megegyezés volt fontos Leninnek, hanem a társadalmi forradalom.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

Wilson tizennégy pontja

2018.01.09. 23:30

Woodrow Wilson amerikai elnök 1918. január 8-án kongresszusi beszédében ismertette a háború utáni rendezés alapelveit. Az USA csak 1917-ben lépett be az első világháborúba, Wilson így részben az amerikaiakat is igyekezett meggyőzni, hogy az Egyesült Államok nemes célokért küzd. Ám a wilsoni 14 pontból igen kevés valósult meg, s ha mégis, akkor sem használták azokat túlzottan nemes célokra.

100 éve, 1918 januárjában zárták be a magyar történelem talán legjelentősebb diákegyesülete, az 1908-ban alapított ateista-materialista Galilei Kör Anker közi klubhelyiségét. Az ok egyes galileisták illegális antimilitarista tevékenysége volt, amelyre válaszul erővel odacsapott „a bajban lévő” magyar állam. De az 1918 őszén feltámadt Galilei Kör végül túlélte a „Régi Magyarországot”.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

1914 augusztusában számos férfi még „vakon” rohant a háborúba. Önkéntesek ezreiben lobogott a lelkesedés, hogy a frontra jussanak, naiv, fiatal katonák indultak el felvirágozott vasúti kocsikon a lövészárkok felé – mint egy különleges maszkabál szereplői. 1916-ra ez a lelkesedés megkopott, frontkatonák ezrei tették fel magukban a kérdést: Mit csinálunk mi itt?

KABA ESZTER CIKKE

1917–1918 fordulóján rendkívül fagyossá vált a magyar kormány és a sajtó viszonya. Vázsonyi Vilmos, aki a világháború előtt mind ellenzéki politikusként, mind ügyvédként a sajtószabadság ügyében (is) keményen bírálta a kormányzatot, különösen annak 1914 tavaszán elfogadott új sajtótörvényét, immár igazságügy-miniszterként az újságírók legfőbb céltáblájává vált. Az alábbi írásban azt tekintjük át, hogyan fordult akkorát a világ, hogy Vázsonyi a sajtószabadság bajnokából fél év alatt annak eltiprójává vált az újságírók szemében.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

Az orosz forradalom fordulatai nyomán a cár uralma alá tartozó, de azon belül széles körű autonómiát élvező Finn Nagyhercegség is egyre közelebb került az önállósághoz. Még közelebb vitt ehhez a bolsevikok hatalomra kerülése Pétervárott, egyúttal azonban kiélezve az ország belső feszültségeit is. A forradalmi Oroszország és a nagyhercegség egymáshoz való viszonya nem volt tisztázott, és a finn területen állomásozó 40 000 orosz katonától sem lehetett eltekinteni, akik az újabb pétervári fordulat után már akár a Népbiztosok Tanácsa utasításait is követhették. Éppen ezért a finn szenátust (és ezen keresztül a kormányt) domináló polgári, jobboldali politikai erők minél hamarabb szerették volna kimondani a függetlenséget, hogy ezáltal a pétervári szovjetnek a finn munkásokra gyakorolt befolyását is csökkentsék. Különösen azok után, hogy a finn baloldal november 14-e és 19-e között általános sztrájkot szervezett – nem utolsósorban a pétervári szovjet támogatására.

EGRY GÁBOR CIKKE