A közismert városi legenda alapján állíthatjuk, hogy a trianoni döntés új, negatív megvilágításba helyezte Georges Clemenceau alakját. Ám 1917 novemberében, kilenc nappal az oroszországi bolsevik hatalomátvétel után, amikor másodszor került kormányra a francia politika doyenje – aki ekkor már 76 éves volt –, még nem az utálatos menye miatti magyargyűlöletéről szóltak a hírek. (A trianoni békeszerződés magyarok számára igazságtalan döntéseit később ugyanis azzal is próbálták magyarázni, hogy a Versailles-ban kulcsszerepet játszó francia politikus fiának egy galántai magyar hölggyel, Michnay Idával kötött és felbomlott házassága miatt gyűlölte meg a magyarokat.)

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

A Nemzetközi Vöröskereszt a 19. században jött létre: az 1859-es solferinói csata borzalmait látva Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletember úgy döntött, hogy életre hív egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik a háború idején a sebesülteket ápolják. Ennek érdekében olyan nemzetközi egyezmény megkötését szorgalmazta, amely a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik részére semleges státuszt és ezáltal védelmet biztosítana. A Vöröskereszt végül 1863-ban alakult meg, Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság néven. Rá egy évre, 1864-ben megkötötték a Genfi Egyezményt, amely a harctéren megsebesült katonák védelméről, életkörülményeik megfelelő biztosításáról szólt.

KABA ESZTER CIKKE

Az 1917-es év egyik megkerülhetetlen története a cári rendszer bukása és az orosz forradalom volt. A reakció és elnyomás megtestesítőjének látszó cári kormányzatot felváltó, parlamentáris berendezkedést ígérő Ideiglenes Kormány létrejötte egyszerre keltett félelmet és reményt – minden hadviselő félben. A cár szövetségesei ugyan tartottak attól, hogy a békevágy miatt megrogyott Oroszország végül kilép a háborúból, vagy legalábbis képtelen lesz folytatni azt, ezzel szemben azonban még a saját közvélemény felé is jól jött, hogy immár nem Európa legelnyomóbb rendszerének szövetségeseként tűntek fel kormányaik. A központi hatalmak körében pedig éppen azért támadt némi remény, mert az új, haladó(bb) politikai vezetéstől a háborús erőfeszítés visszafogását, majd befejezését remélték, miközben intő példa is lehetett volna számukra mindaz, ami Oroszországban történt.

EGRY GÁBOR CIKKE

Ha a filmesztéta Balázs Béláról van szó, nem is indíthatnánk mással, mint egy filmes hivatkozással. Ha egy Az őrület határánhoz hasonló meditatív művet keresünk a magyar első világháborús irodalomból, az nem lehet más, mint Balázs Lélek a háborúban című „naplója”.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

Ha a filmesztéta Balázs Béláról van szó, nem is indíthatnánk mással, mint egy filmes hivatkozással. Ha egy Az őrület határánhoz hasonló meditatív művet keresünk a magyar első világháborús irodalomból, az nem lehet más, mint Balázs Lélek a háborúban című „naplója”.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

1917. október 15-én a Párizs melletti vincennes-i erdőben kivégezték a világ leghíresebb kémnőjét, Mata Harit – azóta már jogerősen kimondatott, hogy ártatlanul: nem ő volt az ún. H-21-es kémnő, aki francia hadititkokat juttatott el német tiszteknek.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE

A Pesti Napló 1917 őszén sokat emlegette Svájc fővárosát, Bernt. A cikkek döntő többsége egy készülő békéről szóló nemzetközi konferencia körüli huzavonát mutatta be, amelyen Károlyi Mihály is részt kívánt venni. Az írások hangneme igazodott a propaganda elvárásaihoz: amíg a Monarchia nagyvonalú békeajánlatot tett és politikusai részt vesznek a tanácskozáson, addig a franciák akadályozzák azt, például nem adnak útlevelet az odautazni szándékozóknak. A Bernnel foglalkozó cikkek között azonban megbújt egy, amelyik viszont a csehek ellen irányult. A tudósítás arról szólt, hogy a berni szakszervezeti kongresszus delegátusai elutasították a cseh résztvevők kérését, miszerint ismerjék el őket az osztrák szakszervezeti delegációtól független, nemezti delegációnak. A Pesti Napló egyéb, a cseh politikusok Magyarországgal kapcsolatos követeléseit elítélő tudósításai tükörben elég nyilvánvaló, hogy a szerkesztő mindenekelőtt azt akarta demonstrálni, hogy a cseh nemzeti követeléseknek nincs bázisa a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban sem.

EGRY GÁBOR CIKKE

1914 augusztusát a háborús lelkesedés jellemezte – hogy a propaganda hatására-e vagy sem, mindenki döntse el maga. A katonák mindenesetre „Éljen a király!” feliratú vagonokban indultak a frontra, talpig virágban, amit a szintén lelkes, őket búcsúztató hölgyközönségtől kaptak. A virág elhervadt, az egyéni lelkesedés megkopott, de a háborús propaganda töretlenül igyekezett azt legalább intézményesített szinten életben tartani. A propaganda több fronton is „támadott”: az újságok hasábjain, színházakban, előadóesteken és jóval kevésbé szofisztikált módon is – tárgyak formájában.

KABA ESZTER CIKKE

Az I. világháborús katasztrófa mind az 1919 után kiépülő ellenforradalmi berendezkedés, mind az 1945 után a hatalmat fokozatosan megszerző Magyar Kommunista Párt (MKP) legitimációjában fontos szerepet játszott. Míg a jobboldali értelmezések egy része szerint Magyarország a „baloldal aknamunkája” miatt vesztette el a világháborút – és e nézetek képviselői elsősorban Károlyi Mihályt tették felelőssé az ország kétharmadának elvesztéséért –, addig a baloldal a magyar uralkodó osztály 1867–1918 közötti önző és szűk látókörű politikáját hibáztatta a magyar népet ért katasztrófáért. Utóbbi interpretáció mintaadó megfogalmazását találhatjuk az 1945 utáni „népi demokrácia” egyik legjelentősebb történésze, a gazdaságtörténész Pach Zsigmond Pál jegyezte Magyarország az első világháborúban című 1947-es, a Szikra Kiadónál megjelent pártiskolai kiadványban.

CSUNDERLIK PÉTER CIKKE

Oh jaj, hadat üzent Kína

2017.09.19. 21:00

Sírva áll meg minden üzem, / Még az ég is mintha rína, / Oh jaj, Kína hadat üzen, / Oh jaj, hadat üzent Kína. / Jön ellenünk száz csodával, / Szeges tornyú pagodával, / Kövér bálványok sorával, / Buddha bűvös potrohával.”

Kína annyira messze volt – legalábbis 1917-ben – és olyan jelentéktelen „európai erőt” képviselt, ráadásul saját háza táján sem tudott rendet tartani, hogy hadba lépése a Borsszem Jankó vicclap verselője szerint se nem osztott, se nem szorzott. És valóban, sem pagodákat, sem Buddhákat nem szórtak az égből Budapest felett – legfeljebb apró változataikat a kávéházak előtti árusok ládáiból. Igaz, Kína hadba lépésénél senki nem is nagyon számított rá, hogy átalakulnak az isonzói erőviszonyok vagy éppen a Monarchiát megrendíti „gyarmatainak” – pontosabban az 1-1,5 négyzetkilométeres tiencsini kerületének – elvesztése. Budapestről nézve más nemigen forgott kockán 1917. augusztus 14-én, amikor a hadiállapot beállt. Az alábbiakban azt tekintjük át, mi lett az apró osztrák–magyar terület sorsa, miként befolyásolta a magyarországi kínai és kínai magyar közösség életét a hadüzenet – és hogyan vett részt Kína a háborúban.

TAKÁCS RÓBERT CIKKE