A magyar kormány egyre konzervatívabb irányba tolódott a világháború utolsó évében, és igyekezett korlátozni az erősödő munkásmozgalmat. Ennek ellenére a szociáldemokrata párt központi lapjának, a Népszavának 1918 tavaszán sikerült elérnie, hogy változtassanak a zsírjegyek beváltásán, mert a korábbi gyakorlat tarthatatlan helyzethez, éjszakai-hajnali sorban állásokhoz vezetett, sőt, a karhatalmat is bevetették a „zsírácsorgásban” résztvevő asszonyok ellen.

SZEGŐ IVÁN MIKLÓS CIKKE

A főváros tanácsa rendőri karhatalommal kergette szét az éjszakai zsírért ácsorgókat és így sikerült azt a nagy reformot elérnie, hogy az éjszakai ácsorgás hajnali ácsorgássá változott. A zsírra szoruló szegénység ugyanis most a rendőröktől való féltében nem mer odaállni a zsírosztó bódék elé, hanem elkárhozásra ítéltek gyanánt messzibb keringenek, a közeli házak és utcasarkok tájékán, hogy más meg ne előzhesse őket a zsírjegy beváltásánál.” – erről írt a Népszava 1918. május 24-i száma.

Mindez mutatja: tarthatatlan helyzet állt elő a zsírjegyek elosztásánál az első világháború utolsó tavaszán, és a főváros még karhatalmat is bevetett a sorban állók ellen ahelyett, hogy az ügy érdemi részét próbálta volna elintézni. Ami egyrészt a megfelelő mennyiségű zsír beszerzése lett volna – ezt már április végén ígérték, méghozzá Budapest saját sertésállományának felhasználásával (a Népszava május elsejei híre szerint), de a májusi események alapján úgy tűnik, ez nem járt sikerrel. Másrészt az elosztás rendjén kellett volna változtatni: a Népszava különböző cikkeiben például a sorszámosztást vagy a „rajonírozást” javasolta, azaz hogy egy adott kerület lakosai csak a helybeli elárusítóhelyeknél kaphassanak a jegyükre zsírt. A főváros azonban nem hallgatott a baloldali lapra, és ekkor vetették be a sorban állók ellen még a rendőrséget is. A kardlapozástól azonban sem zsír nem lett több, sem pedig a sorban állás nem szűnt meg, hiszen a legszegényebbek nélkülözésükön másképp nem segíthettek, mint a sorban állással.

etelosztas.PNG

Ételosztás a világháború idején (Forrás: mno.hu)

Közben a Népszava május 24-i cikke szerint a főváros még azon is méltatlankodott, hogy a sorban állás megtiltása ellenére a környéken köröztek a zsírra várók. Budapest törvényhatósági bizottsága ugyanis közleményt adott ki, és eszerint egyrészt nem volt zsírhiány, másrészt éppen emiatt a sorban állás teljesen felesleges volt. A „zsírácsorgás” szerintük mindössze abból adódott, hogy a zsírjegyeket még jóval a lejáratuk előtt, az első lehetséges napon nagyon sokan igyekeztek beváltani. A hatóságnak persze nem volt igaza, ez kiderült több korábbi és akkori újságcikkből is, sőt, majd amikor megoldást kínáltak volna a helyzetre, akkor derült ki igazán, mennyire nincs elég zsír – de ne szaladjunk ennyire előre!

A Népszava szerint szó sem volt arról, amit a budapesti vezetés állított (bár nem ennyire szarkasztikusan), mármint hogy az asszonyokat „nem csupán az elsőség kérdése hevíti”, és nem véletlenül akarták „már érvényességének legelső napjaiban” beváltani a zsírjegyet. A tanács ugyan meghosszabbította az első tiltakozó cikk (május 19.) megjelenése után a 10 napos zsírjegyek érvényességét egy hónapra, de ezután vetette be a karhatalmat is a többnyire nőkből verbuválódott, és sorban álló sokaság ellen.

A zsírjegy, ha lejárt, elvesztette érvényességét, és ekkoriban a lapok tudósításai szerint tényleg előfordult, hogy aki későn, tehát a 10. nap környékén ment el zsírért, már nem kapott semmit a jegyére, amit így el is dobhatott. Mindez természetesen óriási elégedetlenséghez vezetett, és a nők és gyerekek sokszor már a zsírelosztó helyeknél a hajnali 6 órai nyitás előtti estén, 10-11 óra körül gyülekezni kezdtek, majd egész éjszaka virrasztottak, sőt reggelre négyes sorokba tömörültek.

Miközben a főváros erőszakhoz folyamodott, a kormányban néhány józanabb hang is megszólalt. Sőt, nemcsak megszólalt, hanem cselekedett is. A kabinet alá tartozó Közélelmezési Hivatal „maga is arra a meggyőződésre jutott, hogy akármilyen csodatevő szerszám is a rendőrkard, zsírt mégsem fog fakasztani a tanácsi tanácstalanság meddőségének sziklájából, és Nagy Ferenc közélelmező államtitkár csütörtök hajnalban végigjárta a főváros zsírkiosztó helyeit. Az államtitkár megállapította, hogy a tanács állításaival szemben mindenben a Népszava állításai voltak a valóságnak megfelelőek” – így írt a szociáldemokrata lap a központi hatósági közbelépésről. A közélelmezési államtitkár ugyanis megállapította, hogy „a közönség nagy része hosszas ácsorgás után csakugyan zsír nélkül volt kénytelen távozni”. Ráadásul nem is az első két napról volt szó, hanem az esedékesség első 3-4 napján sem tudták beváltani a jegyüket a sorban állók. Az ok pedig tényleg az volt Nagy szerint, hogy a szegények azért rohanják meg már nagyon korán az elárusítóhelyeket, mert „ők vannak legnagyobb szükségben és nekik igazán nincsenek eltitkolt készleteik”. Tehát nem feketepiaci visszaélésekről volt itt szó – a kormányzati vezető ezt konstatálhatta.

A Népszava ezután így írt: „Sőt, csodálatos módon a közélelmezési államtitkár nem fegyveres rendőrséget parancsolt oda a főváros oly kitűnő szociális érzékű tanácsának a példájára, hanem azokat a rendszabályokat kívánja megvalósítani, amelyeket a Népszava is követel.” Így egyrészt több zsírt ígért az elosztóhelyekre az államtitkár, másrészt bevezették a szociáldemokrata lap által javasolt rajonrendszert. Nagy Ferenc így nyilatkozott az elosztás új rendjéről: „Ez egyszerű rajonálás útján történik meg. Ezentúl zsírszelvényeit mindenki csak azon kerületen belül levő elárusítóhelyeken válthatja be, amelyben lakik.” Így szerinte könnyebben kiszámolható az is (a kiadott jegyek alapján), hogy egy adott helyen mennyi zsírra van szükség.

Elrendelték azt is (és ez módosított formában megfelelt a Népszava sorszámok kiadására vonatkozó követelésének), hogy „mindazok részére, akiknek havi járandósága a 400 koronát meg nem haladja, különszínű jegyeket bocsássanak ki és az esedékesség első 2-3 napján kizárólag ezeket a jegyeket váltsák be”. A lap így összegezte a sikert: „A zsírért ácsorgás története legcsattanósabb bizonyítéka annak, hogy mennyire fontos a közélelmezés kérdésének nyilvánosság előtt való tárgyalása.” A Népszava május 19-i vezércikke tette először szóvá a zsírácsorgás tűrhetetlenségét. A lap szerint „erre jött válaszképpen a főváros tanácsának rendőrkard után kapkodása meg a zsírjegyek meghosszabbításának elrendelése”. Ezután viszont már nemcsak a Népszava tiltakozott, a sajtó más képviselői is felháborodtak az esztelen erőszakon. Az Est elítélte a rendőrök és a karhatalom bevetését az asszonyok ellen: "Miért uszítják a rendőrséget a közönségre? Végre is senki sem bolond, hogy csak mulatságból várja este nyolc órától reggel nyolcig Isten szabad ege alatt, utcán, alvás nélkül a zsírosüzlet kinyitását. Ha van zsír, akkor nincsen ácsorgás. Ha pedig a vásárló közönség a múltak példáin okulva mégis ácsorogna, akkor sem rendőrkarddal kell szétverni, hanem magyarázó jó szóval.”

A Népszava szerint ezután a hatóságok komolyan vették azt a rendelkezést is, hogy „az 50 munkásnál többet foglalkoztató üzemek maguk osszák ki a munkásoknak a nekik kijáró zsírmennyiséget”.

Már említettük, hogy a főváros vezetősége hazudott, amikor azt állította, hogy van elég zsír Budapesten. Ezt nemcsak a Népszava állapította meg 1918 tavaszán, hanem utólag, az állam beavatkozásánál is nyilvánvalóvá vált. Amikor ugyanis a Közélelmezési Hivatal közbelépett, és központilag szabályozták a zsírelosztást, akkor egy trükkhöz próbáltak folyamodni. A Népszava május 25-én ugyanis már ezt írta: kiderült „hogy mit jelent az: lesz majd elég zsír. Úgy lesz elég zsír, hogy a főváros a legközelebbi időben ismét azt a margarint hozza forgalomba, amely ellen egyízben a lakosság már olyan kifejezésteljesen tiltakozott”. Igaz, a hatóságok gyorsan közölték, hogy ez a margarin „újszerű összetételű lesz, amelyet a Közélelmezési Hivatal bocsát a főváros rendelkezésére” és remélik, hogy annak „ízletes” minősége ellen ezúttal nem lesz kifogás. Nem is tették kötelezővé a margarin vásárlását, hanem „szabad választást engednek a közönségnek aközött, hogy zsírral vagy margarinnal akarja becserélni zsírjegyeit”. Ennek a lap szerint az volt a célja, hátha „mégis sikerül talán egynéhány margarinvásárlót szerezni, bizonyos előnyöket juttatnak azoknak, akik margarint vásárolnak. Tudniillik 40 deka vételére jogosító zsírjegyre 60 deka margarint lehet kapni.”

Mindezzel a Népszava szerint tehát nyilvánvalóvá vált, hogy nincs elég zsír a főváros ellátására, az adott korban pedig a margarin jegyre adása még óriási ellenállásba ütközött. 1917 novemberében rendbontások is történtek, ugyanis büdös margarint szállítottak ki az elárusítóhelyekre, ahol a sorban állók nem is engedték lerakni a rossz szagú margarinos hordókat és ládákat. 1917 novemberében a Fővárosi Közlöny tanúsága szerint számos törvényhatósági bizottsági tag interpellált margarin ügyben. Nádor Lajos „romlott margarinnak forgalomba hozatala”, dr. Kassai Ferenc „a margarin ügyében”, Herz Lajos „a sertéshús, szalonna és zsír kiskereskedelmi (maximális) árainak országosan és paritásos alapon való rendezése ügyében”, dr. Földes Árpád pedig „a margarin-tüntetésekből kifolyólag a közélelmezési hivatal mulasztása és a lakosságnak zsírral való ellátása ügyében” interpellált. Ezt egészítette ki Szilágyi Károlynak „a margaringyártás ellenőrzése ügyében” tett interpellációja.

Az Est pedig egyszerűen így írt a margarinról 1917 novemberében: „Ezt a margarint kevés ember tudja megenni. Az asszonyok nem fogadják el a zsírjegyre, a háztartások tehát zsír nélkül vannak. Már pedig liszt és zsír a táplálkozás két utolsó menedéke. És hogyha hosszabb ideig nincs zsír, abból mi lehet: arról írnunk nem szabad.”

Felhasznált irodalom:

A közönség tiltakozása a margarin ellen = Az Est, 1917. november 4.

A zsírjegy = Az Est, 1917. november 4.

Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1917. évi november 7-én (szerdán) délután ½4órakor tartott rendes közgyűlése = Fővárosi Közlöny, 1917. november 9.

Na most már rend van = Népszava, 1918. május 1.

Lejár a zsírjegy = Népszava, 1918. május 19.

Tehát passzióból ácsorognak = Népszava, 1918. május 22.

Az ácsorgás szenvedélye = Népszava, 1918. május 23.

Zsír és karhatalom = Az Est, 1918. május 23.

A zsírácsorgás tanulságos története = Népszava, 1918. május 24.

Hát úgy lesz zsír, hogy margarint árulnak? = Népszava, 1918. május 25. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hat-had.blog.hu/api/trackback/id/tr9413954372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HARP3R 2018.05.17. 20:33:40

Érdekes, hogy a dualizmus utolsó hónapjaiban a sajtónak még volt befolyásoló ereje az ország ügyeire és döntéshozóira. A két évvel később kiteljesedő Horthy-korban ez már nem így alakul majd, a baloldali újságírók megölése, elhallgattatása után.
süti beállítások módosítása