1914 ősze rosszul indult a színházkedvelő közönség számára (is): a háborús helyzetre való tekintettel ideiglenesen felfüggesztették a Nemzeti Színház és az Operaház üzemeltetését, azaz az ország első színházában is „hallgattak a Múzsák”. A színházi „böjt” azonban csak részleges volt, hiszen a magánkézben lévő színházak, többek között a Vígszínház és a Király Színház folyamatosan játszottak a háborús évek alatt. Végül a Nemzeti sem tartotta sokáig zárva kapuit: 1915 januárjától ismét fogadták a nézőket. A közben eltelt négy hónapnak leginkább a zárva tartott állami színházak alkalmazottai itták meg a levét, akik – mivel nem játszottak és így jegybevételt sem produkáltak – csökkentett fizetést kaptak, néhányuk pedig egyáltalán nem részesült semmiféle juttatásban. A kényszerszünet végének talán azok a fiatal színészek örültek a legjobban, akik 1914 tavaszán diplomáztak és szerződtek a Nemzetibe, de bizonyítási lehetőséghez a háború kitörése miatt nemigen jutottak. Közéjük tartozott a fiatal, 21 éves Bajor Gizi (1893–1951) is.

KABA ESZTER CIKKE

A frissen végzett színésznőre nem kis feladat várt. Először be kellett illeszkednie a Tóth Imre, majd 1915 júniusától az Ambrus Zoltán igazgatta társulatba. A legtöbbször naiva szerepkörben feltűnő Bajor Gizinek ez igazán jól sikerült, hiszen a Színházi Élet 1916 januárjában megjelenő egyik számában már ő volt a címlapon, és az újság egy egész oldalt szentelt a fiatal művésznőnek. A cikk névtelenségbe burkolózó írója már ekkor sem győzte Bajor Gizi talentumát és művészi kvalitásait dicsérni, de igazi sztárrá csak 1917-ben vált. Ekkor már nem csak szerepei, hanem magánélete is foglalkoztatta a közvéleményt.

Bajor Gizi Pirandello: Játék vagy Élet c. drámájában, 1933. (Forrás: Fortepan)

Bajor (Beyer) Gizi sváb gyökerekkel bíró bányamérnök apjának és családjának (Bajor Gizinek két testvére volt) egy kávéház, a Kecskeméti utcában lévő Báthory biztosította a megélhetését. A fiatal lánynak udvarlói is bőven akadtak a kávéházi törzsközönség között, Vajda Ödön ügyvédjelöltet, későbbi vőlegényét is így ismerte meg a színésznő. Az eljegyzést 1913-ban tartották, tehát még az előtt, hogy Bajor Gizi sztárrá vált volna. A pletykáknak épp ezért kedvelt témája volt ez a „távoli jegyesség”, hiszen míg a színésznő a színpadon tündökölt, vőlegénye legfeljebb a lövészárkokban tehette ugyanezt. „Duci” – ahogy Ödönt becézték – 1916 őszén vonult be az orosz frontra, de már novemberben kórházba került, ahonnan csak 1917 júniusában tért vissza a frontra – majd egészen a háború végéig szolgált, előbb Dicsőszentmártonban egy tüzérségi felszerelési támaszponton, utóbb tartalékos hadnagyként a 131. tüzérezredben. A Színházi Élet egyik kedvelt rovata, az „Intimpista” időről időre azt pedzegette, hogy a házasságból nem lesz semmi, mert a vőlegény el akarja tiltani Bajor Gizit a színpadtól. Tény, hogy békeidőben a tisztes polgári foglalkozást űző és jó anyagi körülmények között élő Vajda Ödönnek ez akár meg is fordulhatott volna a fejében, de ezekben az időkben semmiképp. Vajda ugyan hazaküldte zsoldjának jelentős részét, de ezt részben a saját szüleinek támogatására, részben az ügyvéd lakásának lakbérére fordították, a menyasszonynak ebből semmi nem jutott. A „levelező jegyesség” csakhamar szerelmi háromszöggé bővült, mikor megjelent a színen báró Hatvany Lajos. A művelt, gazdag, komoly kapcsolatrendszerrel bíró Hatvany pályáján és magánéletében egyaránt támogatta Bajor Gizit, sőt, mikor annak nővére meghalt, a színésznő tátrai gyógykezelésének költségeit is finanszírozta – természetesen titokban. A báró és a színésznő közti viszonyról persze az egész város tudott, a Borsszem Jankó nem is állta meg, hogy „finoman” ne célozzon erre, mikor Molnár Ferenc új darabjáról írt: „És ez az öreg gróf, aki szerelmes a Bajor Gizibe [Hatvany és Bajor közt 13 év volt a korkülönbség – K.E.], ez is megvan valahol, csak nem tudta, hogy őtet meg fogják írni, mert akkor nem blamírozta volna magát ilyen nyilvánosan.”

A Kálvin  tér 1907-ben (Forrás: Fortepan)

Hatvany, amint Vajda hazatért a frontról, „látványosan” visszavonult, azonban a jegyesek kapcsolatán ez sem segített. Noha az esküvőt 1920-ban megtartották, a házaspár 1923-ban már külön élt, 1927-ben pedig elvált.

Vajda és Bajor Gizi levelezéséből tudható, hogy a színésznő a háborús években már szép gázsihoz jutott, 1917 szeptemberében például a Pacsirtaszó bemutatója után ezer koronát kapott. A rendszeres bevétel pedig jobban számított, mint korábban bármikor: a családi kávéház tönkrement, bezárták, Bajor Gizi fiútestvére, Rudolf, vőlegényéhez hasonlóan a fronton szolgált, így a színésznőre hárult, hogy eltartsa szüleit. Az ambíció és a háború okozta anyagi kényszer „szerencsésen” találkozott. A színésznő olyan sokszor lépett színpadra, hogy ez még az újságíróknak is feltűnt. Miért játszik annyit Bayor Gizi? – kérdezte a Pesti Napló újságírója 1917 októberében, a válasz azonban rendkívül egyszerű volt: azért, mert a színpadi szerzők egyszerűen rá írták a darabokat! A közönség pedig annyira a rabjává vált, hogy amikor 1918 telén a napilapok Bajor Gizi tüszős mandulagyulladásáról számoltak be, mindenkit megnyugtattak, hogy a színésznő a „gondos kezelés mellett teljesen fel fog gyógyulni”.

A későbbi Kossuth-díjas színésznő, mint láttuk, elemi erővel robbant be a Nemzeti színpadára – és a közönség tudatába. Kérdés, hogy sikeres pályája akkor is ilyen lendülettel indult volna-e, ha a háborús és a családi körülmények nem kényszerítik arra, hogy a lehető leghamarabb önálló, anyagilag független nővé váljon.

Felhasznált irodalom:

Bayor Gizi = Színházi Élet, 1916/2.

Borsszem Jankó, 1917. november 25.

Miért játszik annyit Bayor Gizi? = Pesti Napló, 1917. október 28.

Bajor Gizi beteg = Az Újság, 1918. január 3.

Csiszár Mirella: Sohse akar már ez a rongy háború befejeződni! A pályakezdő Bajor Gizi. In: Háborús hétköznapok. Budapest, 2016. 155–173.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.