„Van-e magyar társadalom? Nincs” – írta élete végén, 1927-ben a konzervatív jogtudós, Concha Győző, szomorúan látva, hogy a néhai rendek helyébe a „gazdagok, a módosak, a szegények és az ínségesek csoportja lépett”. Akik magukévá teszik Conchának és követőinek pesszimisztikus diagnózisát a magyar társadalmi kohézió hiányáról, ritkán felejtik el hangsúlyozni, hogy a magyar társadalom polarizálódásában milyen nagy szerepet játszott az első világháború.

Míg a hadigazdálkodásnak köszönhetően a „gazdagok” még gazdagabbak lettek, a társadalom más rétegeit tömeges elnyomorodás sújtotta: relatíve legjobban az állami tisztviselők életszínvonala zuhant, pedig stabil középosztály hiányában semmire nem épülhet demokratikus politika. A „gazdagok” és a „szegények” közt szélesedő szakadék mellett pedig kiéleződött a keresztény „úri középosztály” és a „zsidó polgárság” ellentéte. Az első világháború éveiben soha nem látott mértékben növekedett az antiszemitizmus: 1916-tól vált a „nemzetveszejtő zsidó kapzsiság” toposzává a „papírtalpú bakancs”. Emiatt is tette közzé 1917-ben Jászi Oszkár folyóirata, a Huszadik Század A zsidókérdés Magyarországon című nevezetes körkérdését. De valóban volt-e a „zsidókérdés”? És „magyar társadalom”, ami szétessen a háborús nyomás alatt? Az első világháború alatt élesedő középosztály-probléma és a „zsidókérdés” ekkor kiterebélyesedő diskurzusa égető kérdések sorát veti fel, melyeket a Politikatörténeti Intézet kutatója, Csunderlik Péter vitatott meg Bihari Péter és Gyáni Gábor történészekkel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.